Barátom elött ott van a "rózsaszín köd"?

17 évesek vagyunk, 1 éve vagyunk együtt és a barátom fülig szerelmes belém. Amióta együtt vagyunk mindent megtesz nekem, éjjel-nappal velem lenne, szinte a családjára sem nagyon hallgat csak rám, mindig vigyáz rám, teljesen oda van értem. Én viszont más vagyok ami sokszor bánt engem. Úgy érzem mintha nem szeretném őt szerelemből. (sztem csak bebeszélem magamnak). Én igénylek néha-néha pár nap szünetet, én nem vagyok annyira "elhomályosodva" mint ő, én még tudok gondolkodni ha valami van. Úgy érzem én nem vagyok belebolondulva. Nekem vannak olyan időszakaim amikor egyedül akarok lenni, amikor senki nem hiányzik amikor nem akarok semmit csak ülni a szobámban és nézni a falat, amikor nem zargat senki. Ő viszont ilyet eddig még nem igényelt. Ezért teljesen úgy érzem magam h nem szeretném igazán a párom. Szerelmes vagyok belé vagy nem? Szeretni szeretem, sőt imádom mert tényleg mindent megtesz értünk, de nem érzem azt h én tényleg mindent beleadnék. Minden nap talizunk szal ezzel nincs gond, de amikor rámjön az az idő h egyedül akarok lenni akkor mindig eszembe jutnak azok a dolgok, h: "Úristen, azért akarok egyedül lenni mert egyáltalán nem szeretem a barátom" És ettől totál megijedek és mindenfélét bebeszélek magamnak azokban a percekben. :S:S Veletek is van ilyen? Vagy tényleg csak azért van barátom h legyen?

Amúgy ő az első komoly kapcsolatom és inkább kötődést, ragaszkodást, féltést és szeretetet érzek minthogy szerelmet. :S Ez gáz? Rossz irányba haladna a kapcsolatunk? Vagy elöbb-utóbb vége lesz ha ilyen érzéseim vannak?