Mesébe illő szerelem, most meg már nem szeret?!

Szerettetek mar valakit annyira, hogy nem tudjatok elképzelni az eleteteket nélküle? Na én is így vagyok...

Párommal 2 éve együtt élünk. Eddig minden rendben volt, sok jó közös pillanat, nagy szerelem, romantika, néha pár összezordules. Pár hónapja külföldre költöztünk, mert olyan terveink voltak, hogy gyerek, saját családi ház stb. Ezért költöztünk ki, hogy megteremtsük magunknak.

De minden megváltozott.

Amióta kint vagyunk, csak idegeskedünk, es egymással veszekszunk. Tudom, hogy nem vagyok egy tökéletes nő, de minden egyes hibámért mar olyan leb*szasokat kapok, hogy mar ordibál velem, rángat, meg akar ütni stb.

Miközben en könyörgök neki, hogy nyugodjon le, beszéljünk normálisan.

En dolgozom, ő nem. Munka elott nem tudtam reggelizni, kertem, hogy vegyen nekem valamit. Nem vett semmit, csak magának. De azért 11 órakor elküldött boltba, éjjel 1kor pedig éhes lett, menjek le süssek valamit.

Ma reggel megint felhúzta magát valamin, mar nem is tudom min, de megint en voltam a hibás, és hogy én milyen szörnyű vagyok, ezt sorolta. Voltam mar r I banc, nem egyszer volt, hogy kussolj bammeg... Az a legszörnyűbb az egészben, hogy érthetetlenül állok az egész elott, es neki olyan magason van az egoja, hogy meg sem szolalhatok.

Ma szakítani akart velem, es hogy elakar felejteni. És hogy nem szeret...

Most meg megint szeret, meg kicsim, stb.

Mi ez? Mit tegyek? En nagyon szeretem, de kezdem unni ezeket a kikattanásokat...