Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Na most mit kéne tennem? Egyszerűen tanácstalan vagyok és iszonyat szomorú.
Nagyon fiatal vagyok, 20 éves.
Van egy két éves kapcsolatom, ami nem volt eddig sem problémamentes. A szex katasztrófa, de tudom, hogy az én hibám, nem tudom elegedni magam.
A párom elég nehéz természetű ember. Kényszeres kicsit, önállótlan is, de ezek mellett olvasott, tájékozott, szorgalmas, becsületes, intelligens, az egyetem is jól megy neki.
Viszont sokszor nagyon önző is. Valahogy nem érzem azt, hogy a kapcsolatunk fontosabb lenne neki, mint az ő.. kényelme.
Barátaink sincsenek nagyon, csak egymásnak vagyunk és ez kicsit nyomasztó már. De őt szinte semmi sem érdekli, vagy csak olyan dolgok, ahol nem lehet ismerkedni. Az az igazság, hogy ő nem is akar több embert. Én viszont szeretnék! Teszek is érte.. itt jött a "baj".
Abból kifolyólag, hogy csak egymásnak vagyunk, legjobb barátok vagyunk. Nagyon jól elvagyunk, mindent meg tudunk beszélni. Tényleg szeretem őt.
Csak úgy gondolom, hogy ez nem mindig elég. A körülmények is ellenünk játszanak. Egyikünk sem valami gazdag, így egy csomó program ki van lőve (a mozizást is egy hónapra előre be kell szerveznünk, hogy úgy be lehessen osztani a pénzt).
Nem tudom, hogy mi legyen, mert SZERETEM, de ennél többre vágyom. Szeretném, ha bókolnának, ha elvinnének randizni (nem azért, hogy a férfi fizessen, egyszerűen a randizás hiányzik). Jól esne, ha nem vennének garantáltnak, ahogyan én sem veszem a páromat garantáltnak.
Megismertem nem rég egy másik srácot. Aki annyira elbűvölt. Nyitott, kedves, humoros. Nem olyan okos, mint a párom, de nem is ostoba, ő is egyetemista.
Nagyon megtetszett (már ettől iszonyatos bűntudatom van). Szerintem ő is kedvel engem.
És ez az egész rádöbbentett arra, hogy... ha most nem lépek ki a kapcsolatból, akkor csak egyre nehezebb lesz.
Viszont mi van, ha megbánnám? Még egy embert nem találok, aki ennyire passzol hozzám világnézetben, hozzáállásban, ilyet, akivel ennyire egy szellemi szinten vagyunk, ilyen jó beszélgetőpartnert. Meghát.. 2 évet azért nem ilyen könnyű eldobni..
De ha szakítanánk, biztos, hogy nem tudnánk barátok maradni.
A szívem kilépne, az eszem maradna. Fogalmam sincs, hogy mit.. gondoljak.
(A megcsalás abszolút ki van zárva! Nem akarom a másik srácot sem hülyíteni, de nagyon nagyon tetszik.)
Ahogy olvastalak, egy ismerősöm és a párja jutottak eszembe. Ma már egyáltalán nincsenek barátaik a párja miatt. Nem túl régen házasodtak össze két tanúval, sem a család, sem barátok. Ennyire mindenkitől elzárkóztak egy évtized alatt. Ne juss el idáig.
Lépj amíg lehet! Ha azt érzed, hogy lépnél, akkor lépj! Bármennyire is furcsán hangzik, nem járhatsz rosszul. Ha egyáltalán felmerül, hogy mennél, akkor már nincsen értelme a kapcsolatodnak. Ezt tisztázd le magadban, majd a pároddal is. Joga van tudni, de neked is azt, hogy ennek nem valószínű, hogy együtt jó vége lenne. Itt a lehetőség, hogy végre meglásd, van másik út is!
A szived kilepne, az eszed maradna...
Melyikre hallgatsz?
Nem konnyu dontes. De a boldogsagod az ara :)
Ha tudjatok, beszeljetek meg. De ha nem megy, minek eroltetni?
Elhiszem hosszu kapcsolat. Ha tudjatok javitsatok meg. De nem olyan hosszu az meg, h ne tudj kilepni. Ha o lenne a ferjed, eltudnad viselni egesz eleteden keresztul, h ilyen legyen? Persze benne van a pakliban, h valtozik, de tenyleg fog? Hagyod h tovabb follyanak el az evek, mig varod h valtozzon? Rajtad mulik :)
Az ész is a szakítás mellett szól. A bezárkózásból boldogtalanság lesz. Világnézetből összeilleni könnyű, ha nem is engedi, hogy lásd a világot.
Ha meg kínlódás a szex, akkor rendszeresen megetőszakoltatod magad?
Nekem is volt hasonló kapcsolatom, soha nem sírtam vissza 3s 30 évesen a 22 éves kori "nézeteim" is hol vannak már?
"Még egy embert nem találok, aki ennyire passzol hozzám világnézetben, hozzáállásban, ilyet, akivel ennyire egy szellemi szinten vagyunk, ilyen jó beszélgetőpartnert."
De találsz. Szerintem lépj tovább, a mostani párod nem neked való.
Érdekes amiket írtok. Mégis nem tudom, hogyan léphetnék..
Görcsbe rándul a gyomrom és sírhatnékom van, ha arra gondolok, hogy szétmegyünk a párommal.
Olyan patthelyzet.
20 éves vagy. Kapcsolatban élsz. A szíved kilépne.
Elég fiatal vagy még ahhoz, hogy a szívedre hallgass.
Nincs mögöttetek 30 év meg 3 gyerek. Ha lenne akkor kellene az észt is figyelembe venni.
Ahogy írsz a másik srácról.... Már most többet adott abból amire vágysz, mint a párod.
"Meghát.. 2 évet azért nem ilyen könnyű eldobni.. "
szerintem még mindig jobb, mint 10 év múlva 12-t.
Egy ennyire zárt világ - ahol ő meg önző, az kb. azt jelenti, hogy neked nincs életed.
Ha maradsz ebben nem is lesz.
Megérezte a párom, hogy van valami, mert ost isznyat elkzedett teperni.. Jó lenne, ha ilyen maradna, de van egy érzésem, hogy nem fog..
Viszont most hogy elbillentem a szakítás felé, folyton görcsben áll a hasam. Nem tudnám elképzelni nélküle az életem. Iszonyatoan hiányozna. Csak nem mint "szerető", hanem mint barát.. Azt hiszem..
De közben pedig.. egyáltalán nem erre vágyok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!