Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Őrült nőszemély, avagy jobb lenne neki nélkülem?
Nemrég lett 2 éves kapcsoltunk, az egész olyan, mint egy álom, szeretet, szerelem, hűség, elfogadás, vonzalom, minden van, amit csak akarok. Ja, és őszinteség. Khm, őszinteség… Nem arról van szó, hogy hazudok neki bármiről is, alap és komolyabb dolgokban sem. Úgymond én magam vagyok az, aki nem fedi fel magát neki. Tehát nem vagyok hozzá teljesen őszinte.
Az egész ott kezdődött, hogy egész életemben teljesen normális lány voltam, mígnem elkezdtem én is a párkapcsolatosdit. Vagy csak hittem, hogy normális vagyok, és a párkapcsolatban jött ki az igazi énem. Nem tudom sajnos.
De rájöttem, hogy van egy „aprócska” problémám. Érzelmileg labilis vagyok, de nagyon.
Ez vagyok én, amikor bekattan valami:
-Féltékeny vagyok, de nagyon, és sokszor. Ő ezt nem tudja, nem mutatom ki, mert már régen kikészíteném és lelépett volna. ~Nem szeretek emberek közé menni vele, tömegközlekedési eszközökön utazni együtt, mert azt figyelem, hogy melyik lányt nézi, meg vagy csak pillant rá. ~Ha jön egy üzenet a telefonjára (hangosan jelez a telefon), akkor ómen 666 van (eljött maga az ördög egy másik lány személyében). ~Munkahelyen megismerkedik egy nálam jobb lánnyal, ez a sokadik rémálmom. ~Lehet, hogy facebookon rákeres az exére, régebbi kiszemeltjeire. ~Más csajon jár az esze, ha nem vagyok vele. ~Ha nélkülem csinál programot, elkezdek gyanakodni (Miért? Fogalmam sincs.) Sorolhatnám még, de akkor nem jutna idő a többire.
-Elkedvetlenedek, szomorú leszek vagy ritkább esetekben sírok, ha: ~Erősebben, ingerültebben szól hozzám valami miatt. ~Mással csinál programot, ilyenkor úgy érzem, hogy hanyagol engem és nem szeretem (ez aztán a logika :O). ~Nem tudunk találkozni, pedig az indokai érthetőek, és logikusak (sírok, amiről nem tud). ~Nem jön össze valami köztünk, legyen ez egy közös program.
Állandóan megerősítésre vágyom, nélküle semmilyennek érzem magam, nem bízom önmagamban (úgy tűnik), félek, hogy elhagy, félek az egyedülléttől, félek egy jobb lánytól, félek a változástól, szorongok, bizonytalan vagyok, feleslegesen generálom a problémákat stbstbstb.
Itt le is zárom, nem szeretném nagyon hosszúra, mert senki sem olvasná el.
Szerintetek? Pszichológus kellene? Ássam el magam? Vagy szakítsak vele, hogy megkíméljem magam tőle? pedig ezekről nem is tud, én mégis tőlük szenvedek a legjobban.
Szeret engem nagyon, és én is szeretem, de rettegek attól, hogy talál nálam jobbat.
Köszönöm annak, aki elolvasta és hasznos tanáccsal is tud szolgálni. :))
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!