Mit tegyek, ha nem vagyok szerelmes a páromba, de valahogy mégis jó vele?

Nagyon hu de szerelmesnek en se ereztem mindig magam x ido elteltevel. Akkor is szerettem,de az a "rozsaszin szerelem erzes"nem mindig volt. Idonkent,mikor meglattam es beleneztem a szemebe vagy akkor ujra es ujra fel fel langolt.

Mindig ugyanlyan hofokon em lehet erezni.

szerintem lehet így élni, kérdés, h. a halálos ágyadon majd hogy fogod a döntésedet értékelni.

úgy élni, h. nem vagy full szerelmes, nem ismered meg ezt a nagy érzést, ami NEM illúzió, létezik, még ha idővel át is alakul v. csillapodik szeretetté, nem tusom megéri-e így leélni az életet.

én nem tudnám...

ha a szemembe néz, megremeg a lábam, ha rá gondolok, lúdbőr és forróság egyszerre, ha átölel, elolvadnak a csontjaim, ha hozzámér, bizsergek, ha hallom a hangját, kivirulok. stb.

lehet ezek nélkül élni, de 1 életed van, és mindenki megérdemli a szerelmet.

Nekem az a tapasztalatom, hogy a szerelem nem egy folyamatosan lángoló-perzselő valami.

Van, hogy megőrülök a páromért, iszom minden mozdulatát, pillantását, nem látok a rózsaszín ködtől, aztán máskor meg cseppet sem bánom, hogy nem találkozunk, elvagyok a magam kis világában, és pont elég napi egyszer hallani a hangját.

Ezek a dolgok függnek attól, hogy épp milyen körülményeid vannak, mennyire vagy stresszes, vagy hogy mennyit találkoztok, milyen minőségűek ezek a találkozások. Én a helyedben nem ásnám el ennyire a kapcsolatot csak azért, mert épp nem vagy "annyira" szerelmes.

Simán megkérném a helyedben, hogy lepjen meg, varázsoljon el, szervezzen neked randit, mint az elején. Persze tegyél ki te is magadért. :)