A barátom azt hiszi, azért vagyok vele, mert szeretek vele szexelni?

Szóval most nem a barátom, épp szünetet tartunk elvileg szeptemberig...

Azért még beszélünk, folyton aggódik, kedves stb, de ma elmondta, hogy a kérdésben írtakat gondolja, mivel mikor azt mondja, nem akar szexelni, dühös leszek, olyan, mintha nem akarnák vissza jönni többé utána.

Elmondtam neki, hogy így van, dühös vagyok olyankor, mert ezzel megsért. Nem arról van szó, hogy ő nem kívánja, hanem néha megpróbál vallásos lenni...

Nem értem ezt már. Kedvelem, meg minden, csak ennek nem kellene így lennie. Ha az elején nem hazudik, ha nem "használ ki", és nem játszaná ezt a periódusos fellángolást az erkölcsösség terén, akkor jó lenne, de így nem tudom mihez kezdjek.

Mikor először találkoztunk, lefeküdtünk, és én nem akartam többet. Egyszerűbb lett volna érzelmek nélkül. Amúgy sem volt erre időm, és ahogy látom, neki is sok egy kapcsolat. Más kérdés, hogy ő nem látja be. Szóval megtörtént, és kiderült, csak akart egy lányt, akivel meglesz neki az első, mert akkor még nem volt senkivel. Ez szerintem kihasználás.(Már az elején láttam, a viselkedésén, de mikor rákérdeztem elmondta lassan, de akkor is, bántott a hallgatása.)

Utána egyszer csak meglepett azzal, hogy járjunk. Nem örültem, mert szerettem még valakit. Őszinte voltam és elmondtam, nem fog menni. Próbálkozott, hát kapott egy esélyt.

Megkedveltem, de számomra nyilvánvaló volt, hogy ez részemről nem szerelem, csak a szerelem érzését akarom, de nem megy, az nagyon őszintétlen lenne, ha ezt el akarnám hitetni magammal.

Megpróbáltam szakítani. Nem akart. Otthagytam. Őaz alatt az egy hét alatt mással volt. Ilyen két alkalommal történt.(Mármint, hogy otthagytam.) Másképp nem lehetett megtenni. Utána , ha rendesen csináltam, szemébe mondtam, találkozni akart, ami csak arról szólt, hogy kezdjük újra.

Elmondtam mit érzek, mit gondolok, és sok idő után ez a szünet az első, amit sikerült elérni.(Nagyon nehezen.)

Azt hiszem, a tapasztalaton igen is sok múlik. Nem a szexre értve, hanem az érzésekre. Ha nem voltál elég emberrel, hajlamos vagy azt hinni, hogy az első, aki kedves, vagy épp vad, amilyet akartál, az életed szerelme. Szerintem ő nem szerelmes. Ezt is elmondtam, de nem hisz nekem. Ha már van "múltad", képes vagy kiüríteni az agyad a rózsaszín ködtől, amivel kétségbeesetten befújod magad, hogy bárkibe beleszeress; és tisztán láthatsz, és megtalálhatod az igazidat. Szerintem ő csak örül annak, hogy talált valakit.Csakhogy, én mást keresek.

Azt hiszem, meg akar fojtani. Én nem vágyom erre. Nincs szükségem a szerelmére. Megkedveltem, így butaság azt gondolnia, hogy én csak a szexért vagyok vele(különben is, láttam már sok mindent, nem nagyon mutathat újat...).

Én nem csaltam meg.

Én sosem hazudtam neki.

Én elmentem vele megismerni a barátait, és a családját.

Én részt vettem a programjaiban, a kedvére tettem, próbáltam kedves lenni.

Ezek után, szerintetek miért hiheti ezt? Olyan kis buta. Egy idióta, aki nem hiszi el, hogy ez már csak mikrózás, nem lángolás. Talán soha nem is volt az.

Hat évvel idősebb nálam, de néha azt érzem, ennyivel fiatalabb.

Nem tudom mit kell tennem. Nem enged, tudni akar rólam, hisz az újrakezdésben, és kétségbeesetten kapaszkodik belém. Nem akarom megbántani, de muszáj otthagynom. Szerintetek hogyan csináljam? Mit mondjak?