Hogyan viseljem el ezt a gyereket?

Szerintem próbáld meg ezt az élethelyzetet valamivel több érzelmi érettséggel, vagy pusztán némi logikával végiggondolni.

Ebben a történtben három szereplő van.

Egy hat éves kisfiú, akinek nem volt beleszólási joga abba, hogy hogyan alakul a a szülei kapcsolata, és most azt a traumát próbálja feldolgozni, hogy az a két ember, aki az ő életében még sokáig a legfontosabb, és számára a szeretetet és a biztonságot jelenti, már nem együtt él. (Gondolom, azt te is sejted, hogy nem véletlenül dadog.)

Az, hogy elven, 6 évesen életkori sajátosság, ha pedig el van kényeztetve, az - gondolom, ezt te is belátod - nem az ő, hanem a kedves szülei hibája, nevelési kudarca.

Van egy férfi, aki nem verte át a barátnőjét, nem hitegette, hanem őszintén megmondta, hogy nem szeretne több gyermeket.

És van egy nő, aki szeretne gyereket, mégis egy olyan férfival van, aki megmondta őszintén, hogy ebben nem partner.

Szerinted van okod ezért a kisgyereket gyűlölni, vagy akár a párodat?

Teljesen érthető és jogos, hogy nem szeretnél egy olyan fontos dologról lemondani az életedben, mint az anyaság, családalapítás. Csak azzal lenne érdemes szembenézned, hogy a te választásod, a te döntésed, hogy a saját vágyaid ellenére egy olyan kapcsolatban élsz, ahol nem fogod tudni ezt megélni.

Ha szereted ezt a férfit, nyilván nehéz a szakítás, de ha fontos neked a saját gyerek, akkor ebben a történetben annyi a mozgástered, hogy kilépsz ebből a kapcsolatból, és olyan társat keresel, akivel egyezik a jövőképetek.