Szerintetek hogyan tovább? Ti mit tennétek a helyemben?

Előre elnézést,hogy hosszú leszek,de mindenképp törekszem arra hogy a lényeget írjam le.A barátommal kicsit több mint egy éve vagyunk együtt.Más városban lakunk,és egy 3.városban tanulunk,ő koleszos.Alapból nem vagyunk egy rossz páros,szeretjük egymást kívül-belül,de akadnak/tak nehézségeink.Elkezdem az elejéről.Tavaly júniusban jöttünk össze.Augusztus volt,mikor gondoltam,bemutatom itthon anyának.(Mert azelőtt csak randizgattunk.)A barátom örült neki.Pár óra múlva viszont írta hogy az anyja nem engedi,mert nem látja értelmét annak hogy bemutassam őt...egyrészt nagyon esős idő volt aznap,másrészt miért baj ha komolyra tervezek a fiával?Jött a szeptember.Suli után minden nap együtt voltunk 1,max 2órát,ültünk egy padon és beszélgettünk,ennyi volt a nagy kapcsolat,mintha barátok lennénk.Szenvedtem.Októberben pettingeltünk először(szüzek voltunk) akkor azt éreztük hogy közelebb kerültünk.Később gondoltam hogy áthívom hétvégére,hogy csak kettesben legyünk,kizárva a külvilágtól.Erre kijelentette hogy nem fog velem hétvégén találkozni mert neki fontosabbak a barátai...oké,ne legyen velem minden hétvégén,de havi 1alkalmat azért rám szánhatna...na mindegy.60km ne legyen távolság.November:a hónap végén kérdeztem hogyan tervezi a Szilvesztert.Erre mondja hogy ő a barátaival lesz,a városában,és az anyja nem engedi el hogy együtt szilveszterezzünk,MAX JÖVŐRE.Nem baj hogy a város ahol tanulunk,van ott házuk a központban...Aztán később kiderült,hogy ebben ő is benne volt,tehát esze ágában sem volt velem ünnepelni.Februárban feküdtünk le először.Azóta viszonylag kiegyensúlyozott a dolog,bár most sincs minden rendben.A barátainak most sem akar bemutatni,mert jaj én mit szólnék ahhoz a helyhez..közbe meg tudja hogy imádok újat felfedezni :D Sokszor olyan hogy próbál ,,lehúzni" magát meg feljebbvalónak érzi.Pl. sokszor röhög rajtam apróságokon,hosszasan ecseteli hogy xy milyen gyönyörű,bájos,aranyos,rendes,okos,miközben nekem alig bókol.Ha elmondok valamit neki,amiről tudom hogy rosszul csináltam,kigúnyol.Ja,és az anyja még mindig nem engedi hogy együtt aludjunk,nem érdekli hogy ez lenne a kényelmesebb megoldás,mert még nincs jogsink.

Nagyon rossz,mert nem szán elég időt rám,én meg látom hogy más lányokkal hogy bánnak,meg hogy mennyi srác érdeklődik irántam.Nem fogom megcsalni,mert ez egy döntés,és én eddig nem akarok lesüllyedni.Most is eddig alig találkoztunk nyáron.Érzi hogy gáz van,próbál a kedvemben járni.De vszeg ez addig fog tartani míg látja hogy meg nem ,,békélek".Nem bírom,volt olyan hogy anya rám sem ismert annyira szomorú és megkeseredett voltam.Beszéltem vele,azt mondta változtatni fog(már másodjára mondja ezt)A sztorimat kizárólag azért írtam a felnőtt kategóriába,mert úgy gondolom,egy felnőtt több mindenen ment keresztül mint mi a 16 és 17évünkkel,és jobb tanácsot tudtok adni mint a korunkbeliek.

Ti mit tennétek a helyemben?