8 órás főállás mellett barátnőzés egyenlő a házassággal?

Úgy értem, hogy itt vagyok 27 évesen, 21 éves koromig nőt nem láttam, csak azt kaptam, hogy ilyen meg olyan ronda vagyok és sosem lesz senkim, és SEMMIM (munkám pl)...

Na hát azóta voltam már jó pár nővel, meg munkám is van, megvagyok rendesen belőle, mondjuk "tombolós éveim" nekem nem voltak, csak mindig a "szemétszedés" hatalmas kinlódások árán. Mert tudjátok nekem még a legalapabb nők is ugy lettek meg, hogy taknyomon csúsztam és próbálkoztam nagoyn sokat.

Most van egy barátnőm, ő elég komolyan gondolja a dolgot, mert fél év után már gyerekvállalásról beszél és hasonló dolgokról.

Ugye a 8 órás munka elveszi az életem nagy részét. Este meg sokszor itt van a barátnőm vagy én nála.

Én ezt úgy érzékelem, hogy az álmaim megvalósításának búcsút inthetek.

Ugyanis nekem nem az az álmom, hogy megházasodjak, csináljak gyereket és 8 órás munkákba fásulva tapossam a mókuskereket, mint egy igásló.

A jelenlegi helyzet úgy érzem, hogy erre húz. Ugyanis nem tudok semmiben sem elmélyülni.

Már az is nagy szám volt, hogy heti 2-3 alkalommal el tudtam menni kondiba, ami ráadásul 10 percre van.

Nincs az mint gimiben, hogy hazajöttem iskolából, tanultam mondjuk 2 órát, utána meg leültem zenélgetni a computerrel. Ami elég jól is ment mindaddig, mig elkerültem egyetemre, ahol meg ugye nem lehetett zenélni, mert sokat kellett tanulni.

De még egy üzleti vállalkozás irányában sem tudnék elmozdulni, mert arra is honnan lenne időm :(

Minek csináljak gyereket egyébként is, ha nem tudnám eltartani? Mármint el tudnám, mert jobban keresek, mint az átlag, de azért még valóságban ez sem elég túl sok mindenre.