Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nőtársaim (meg akár pasik). Megéri egy ilyen pasinak esélyt adni?
Story of my life...bocsi, hogy ilyen hosszú, de kérlek olvasd el! Akár fiúk véleménye is érdekel.
Elég bonyolult előéletünk van, de ezt most hanyagolnám, a kérdés szempontjából nem fontos. A lényeg, hogy kb. 2 hónapja elmentem hozzá pár napra (szomszédos országban él) Fullhepi volt minden, én már rózsaszín felhők között úszkáltam, és kimondatlanul is, de összejöttünk. Aztán hazajöttem 1,5 hét után, mert hát munka, meg minden. De úgy váltunk el, hogy akkor egy ideig távkapcsolat, amint tud, jön Pestre hozzám, de addig is tartjuk a kapcsolatot, mert imádjuk egymást. Na ez tartott 3 napig, addig éjjel nappal egymáson lógtunk, utána viszont egyszerűen elérhetetlen lett. Se sms-re, se facebook üzenetre nem válaszolt. Azt láttam, hogy él, mert elérhető, de úgy tűnt, hogy kb. kizárt az életéből. Nem tudtam mit csinálni, elkönyveltem úgy, hogy megint felültettek.
Eltelt 1 hónap, szinte már teljesen jól voltam, erre, kb. úgy másfél hete kopogtatott az ajtómon. Úgy reflexből rávágtam az ajtót, de nem az a típus akit így le lehet rázni. Egy hétig folyamatosan "zaklatott", bejárt a munkahelyemre, naponta legalább kétszer csöngetett a lakásomon, az összes barátomnak könyörgött, hogy beszéljenek velem róla, közölte hogy eladta a lakását, felmondott a munkahelyén, csak azért hogy idejöhessen és velem lehessen, blablabla...hiába szerettem még mindig, nem akartam neki esélyt adni, mert tudtam, hogy nem érdemli meg. Egyik este megvolt a szokásos "látogatása", kidobtam, talán kicsit durván, másnap reggel pedig telefonált az egyik haverja, hogy hallgassam meg legalább, egész éjjel ott zokogott nála miattam... Ez valamiért hatással volt rám, nemtudom, de megbeszéltük, hogy találkozunk. Órákat beszélgettünk át, és sosem láttam még olyan őszintének, mint akkor. Meg persze én is elgyengültem, na... Megállapodtunk, hogy legyen a közelemben, nem akarom kizárni az életemből, de adjon időt, amíg tisztán látom a helyzetet...
Persze ebből is voltak félreértések, csak úgy bejött a munkahelyemre, amit nagyon utálok, már reflexből megfogta a kezem az utcán, amiről egyébként szó sem volt..nagyon sok dolgával elkezdett megint idegesíteni.
Tegnap elmentünk egy nagyobb társasággal bulizni, és összefutottam egy (hímnemű) haverommal, akivel leálltam beszélgetni. Erre jött Ő, mintha évek óta együtt lennénk, vagy tudomisén, rátört a féltékenység, nekiesett a haveromnak, borzalmasan gáz volt. Nagyon összevesztünk, mert kiakasztott a viselkedése, ő meg azt hitte, hogy én ezentúl nem fogok szóbaállni más pasival...blablabla...otthagytam, utána pár órával megint az ajtóm előtt sírt, majd egész éjjel a kapuban szobrozott. Reggel kényszerűségből futottunk össze, de mondtam neki hogy hagyjon békén.
De persze egész nap ezen járt az agyam. Kavarognak bennem az érzelmek, az tiszta számomra is, hogy szeretem őt, de egyszerűen tudom, hogy nem érdemli meg. Ha lehetne, visszacsinálnám az egészet, elkerülném azt a helyzetet, hogy egyáltalán találkozzunk, mégis úgy érzem, ha most is bekövetkezne az, ami egy hónapja (szóval hogy kizárna az életéből), abba belehalnék.
Szóval mit kezdjek vele, mégis?? Segítségre, véleményekre lennék kíváncsi, nagyon nagy szükségem lenne most egy-két segítő véleményre.
Köszönöm előre is ((:
Ha volt is (szerinte) jó oka az eltűnésnek, nem az egy normális, felnőtt ember megoldása rá, hogy megbeszélitek? Nekem ez marha önző és gyerekes viselkedés. Meg amit azóta művel. Én én én. Zaklat téged, zaklat másokat, csak az ő élete rendbejöjjön. Biztos, h ő adott fel mindent? Meg aztán kérte azt vki? Megkérdezte akár egyszer is h te mit szeretnél?
Az az igazság sztem h ez bár borzasztó romantikus, egy kapcsolatot nem a naaagy gesztusok tesznek ki, hanem a hétköznapok apró cseprő dolgai. Kicsit tartok tőle, hogy ott is minden róla szólna.
Költőnőnek igaza van. A pasi úgy dönt, hogy hozzád jobb való. Aztán meg úgy, hogy ő akar téged, és ideköltözik. Aztán úgy gondolja, hogy többet nem fogsz más férfiakkal beszélgetni. Ő, ő, ő. Hol vagy te ebben a kapcsolatban? Én csak egy eszköznek látlak, nem társnak.
Egyébként én nem kezdenék olyannal, aki sírással próbál manipulálni, meg irányítgatni akar.
Köszönöm a válaszokat :)
Igazából megleptek :D a környezetemben mindenki azt mondja, hogy adjak neki egy esélyt, ha már ennyire teper :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!