Párom állandóan erőlteti azt, hogy az anyjával és a nővérével jóban legyek, holott kölcsönös az ellenszenv?

6 éve vagyunk együtt, ott az anya-lánya páros olyanok, mint valami kocsi és utánfutó, amit az anyja mond, az a nővére szerint a szentbeszéd, akit az anyjuk fikáz, azt a nővérke is ócsárolja. ilyesmik.

engem a kezdetek óta nem bír az anyós, mindig talált valamit, amibe belekötött, egyszer az volt a baja, hogy sosem eszek ott, egyszer az, hogy mennyi ásványvizet iszok, egyszer az, hogy 6-kor keltem és ő felkelt az ébresztőórám csörgésére, ilyesmik. és természetesen a nővérke sem szeret.

én próbálkoztam évekig, de mára feladtam. főleg, hogy mint megtudtam, a szememben kis kedvesek, érdeklődnek, hogy mizu velem, aztán a hátam mögött meg én vagyok a szr. (példa: a suli vége után nem találtam munkát, és amíg érvényes volt a diákom, addig diákmunkákat vállaltam, hogy munkakeresés mellett is legyen egy kis pénzem. ez egy kb. 2 hónapos időszak volt, mégis az idő alatt én voltam a nyomi, hogy nem tudok elhelyezkedni, és hogy 22 éves létemre diákmunkából 'élek')

szóval nem túl rózsás a helyzet, a párom viszont imádja őket, és állandóan erőlteti nekem, hogy legyek náluk, menjek velük ide-oda. néha megyek, de nem mindig, mert elegem van abból, hogy mikor ott vagyok, akkor normálisak, de amint kiteszem a lábam, egyből szidnak a páromnak, hogy miért nem talál jobbat mint én, ilyesmik.

már ezer és ezer vitánk volt, a páromnak rosszul esik, ha néhány családi programot kihagyok, nekem meg az, hogy erőlteti, hogy menjek, megsértődik, ha ki akarok hagyni egy ebédet, meg hasonlók.

felvetődött a költözés is közöttünk, Pestre mennénk (70 km), de akkor 'messze lennénk tőlük', és inkább jegeljük a témát.... Ez volt a párom reakciója.

már komolyan kezd elegem lenni, szeretem őt, és tisztelem, de nem bírom már ezt az anya-nővér függést, sem azt, hogy elvárja, hogy én is jóban legyek velük - holott nyilvánvalóan a 6 év alatt nem valósult ez meg.

ti mit tennétek? vagy szerintetek mi lenne a megoldás?

23/N és 23/F