Nem tudom van e még esély?

Mivel ez egy távkapcsolat ami legtöbb esetben sok évet együttöltő embereknél is megpróbáltató, neked kell eldöntened, hogy ez megfelel számodra.

Én személy szerint nem hiszek benne, hogy hosszútávon műkődik.

A távkapcsolat a leg idegtépőbb dolog. Van benne várakozás, vágyakozás, honvágy, rémület, féltékenykedés, bizalmatlanság, féltés, gyanakvás, minden, ami egy kapcsolat elrontója is lehet.

Akiknek működik, azok 3 dologra esküsznek:

1. Kompromisszumra. Én megígérek ezt, te megígérsz azt és minden erőnkkel azon leszünk, hogy ezt betartsuk. Ha nem tartjuk, akkor magunkkal sem vagyunk őszinték és magunkat sem tiszteljük, nemhogy a másikat...

2. Célkitűzés.

Kitervelem, hogy pontosan 2 évig fogok kint dolgozni, ennyi idő elég ahhoz, hogy jócskán megéljünk, szépen, egy időre. 2 év után eldöntöm, hogy akarok-e visszamenni még 1 vagy 2 évre, de többre már biztosan nem, mert a kapcsolatunk is fontos.

3. Az idő eltöltése

Amíg itthon vagy tölts minél több időt a rokonokkal, szerelmeddel, gyerekekkel. Azt az időt, amíg oda vagy nem adja vissza senki. Ha hazajössz és azonnal a féltékenykedés meg a TV nézés meg a haverokkal való sörözés megy, akkor naná, hogy a kedvesed sz**rul érzi magát. Töltsetek el időt kettesben, minél többet, menjetek el KETTEn valahova, ahol csak ti avgytok, nincs ismerős, nincs gyerek, csak ti. Ezek az idők kihazsnálhatóak arra is hogy minél többet megtudja arról az emberről, aki otthon vár téged avgy várja a telefonhívásod tűkön ülve. Szeressétek egymást! Ez a legfontosabb! :)