Egyszer mindenki megtalálja a hozzá illő "Igazi" párt, akit a sors is hozzá rendelt?

Egyik sem.

Egyrészt, olyan hogy igazi meg nagy ő csak a filmekben létezik. Van, aki egyszer sem lesz szerelemes, van aki ötvenszer.

Akivel összejössz, és kiderül, hogy összepasszoltok, akár egymás nagy Őjei is lehettek. HA mindketten tesztek érte, és elköteleződtök a másik mellett egy életre.

Természetesen akkor sem lesz minden tökéletes, lesznek hülyeségei, idegesítő tulajdonságai, átéltek hullámvölgyeket, stb. De akkor lesz tartós egy kapcsolat, ha elfogadjátok, hogy ez is a része, és most épp az a feladatotok, hogy ezt együtt megoldjátok, illetve el tudjátok fogadni egymást mindennel együtt.

Ha arra vársz, hogy valakit neked rendelt a sors, első pillantásra mindent elsöpörnek az érzelmek, és a többi, akkor vagy csalódni fogsz, vagy az ilyen kis szalmaláng kapcsolatokat fogod hajszolni, amik jellemzően semeddig se tartanak.

Igen, van olyan, hogy két ember nagyon összeoszolna, de ha nem találkoznak akkor megette a fene.

Szóval én nem hiszek abban, hogy van egy Igazi aki nekem van rendelve és nincs más dolgom mint várni rá.

És épp elég embert látok, akit pont ez az illúzió köt gúzsba. Mondjuk sok első kapcsolatos azért nem lép a teljesen rossz kapcsolatából, mert hiszi, hogy számára az első volt az igazi és ezért foggal, körömmel védi azt. Pedig lehet épp ott van mellette az, akivel meg igazán boldog lehetne.

Ezt a nagy szerelmezést, meg igaziást én nagyon óvatosan kezelném, mert sokszor pont ennek a délibábnak a képe az ami annyiszor zsákutcába visz. Az életet élni kell, ha jön valaki mellénk el kell fogadni és nem mindenáron magunk mellett tartani. Élvezni együtt az időt ami megadatik együtt. Az igazi, elhiteti velünk, hogy csak egy van akivel igazán boldogok lehetünk, a tökéletes társunk, pedig szerintem sok olyan ember van aki ezt a szerepet betöltheti életünkben, ahogy szerelmes sem 1x lesz sok ember életében.

Nem létezik olyan, hogy sors.

Nincs sehol megírva, hogy te holnap délután találkozni fogsz xy-al. Ha csak arra vársz, hogy majd valaki egyszer csak betoppan az életedbe akit neked szánt a "sors", akkor elég valószínű, hogy csalódni fogsz és úgy öregszel meg, hogy vársz valamire ami soha nem jön el.

Ha akarsz valamit, vagy valakit akkor tegyél érte.

Ez igaz szinte mindenre az életben.

Persze van ilyen verzió is amit írtál kérdező. Te hozod meg a saját döntéseidet, amik majd az életedet formálják.

Ha tetszik valaki és te is neki, de te arra vársz, hogy ő nyisson feléd, az is egy döntés.

Ha viszont ez miatt nem úgy alakulnak a dolgok ahogy szeretted volna, és távol kerültök egymástól a hetek, hónapok, éves során, majd felteszed magadnak a kérdést, hogy mi lett volna ha ...

3-as voltam.

Egy csomó ember nem talál magának párt az élete során, vagy mert nem is keres, vagy mert így alakult, de nem mindenki boldog párkapcsolatban fog megöregedni, és ez így van rendjén.

A sorsszerű találkozásról én azt gondolom, hogy a legtöbb ember valóban azért kerül az életünkbe, hogy tanuljunk tőlük valamit, és fejlődjünk. Ha én visszagondolok, az összes exem jó volt valamire, attól függetlenül, hogy a kapcsolatok ugye véget értek. Nem volt elpazarolt idő, még azok sem, amik nem szépen végződtek, elvégre más emberként jöttem ki a kapcsolatból, tanultam az emberekről, kapcsolatokról, magamról és az igényeimről, úgyhogy abszolút értelme volt a találkozásnak.

Mivel ha két ember soha nem találkozik, akkor azt sem tudjuk, szeretnék-e egymást vagy nem, így ezt a kérdést én abszolút értelmetlennek találom. Ez olyan, mintha azt kérdeznéd, mit gondolnék, ha anyám elvetetett volna, vagy mit gondol egy abortált magzat az anyja döntéséről. Semmit, mert nem létezik. Ahogy a szerelem se, ha a két fél nem ismeri egymást.