Ha az ország másik felére megy dolgozni van értelme folytatni?

Győrben ismerkedtünk meg a szegedi párommal 3 éve, neki akkor még egy év volt hátra az egyetemből, nekem 3. Akkor azt mondta, hogy Szegedre már többet nem megy max. látogatóba, Győrben dolgozott, majd 3 hónap múlva felvették Budapestre gyakornoknak, így a korábbi minden napos találkozásaink helyett már csak hétvégente találkoztunk. Közben kiderült, hogy az anyja képtelen elszakadni a már 26 éves fiától, mikor ott voltam náluk akkor folyton a boltba rohangált az anyjának (az anyja elküldte mindenért külön boltba, gyógyszertárba, lottózóba stb. csak hogy ne legyen velem ő meg ugrott), eközben az anyja nekem magyarázta, hogy mi nem illünk össze, de majd rájövünk magunktól ha neki nem hiszünk. Mikor ezt elmeséltem neki, akkor totál kiakadt, hogy ezt én találtam ki és a szegény beteg anyjára ne mondjak semmit. Az anyjának az elhízáson kívül kutya baja, egész nap a tv előtt tehénkedik, állítólag depressziós, ezért nem mehet ki a házból. Kb. fél évbe telt, mire a párom belátta, hogy milyen az anyja. Volt olyan, hogy nálunk volt hétvégén majd az anyja felhívta telefonon és rögtön rohant haza, erről már leszokott szerencsére.

Eddig hol tőlünk, hol Szegedről járt fel Budapestre dolgozni az elmúlt 3 évben, de elmondásai alapján teljesen kikészült már a sok utazástól. Januárban lediplomázok én is, így azt terveztük, hogy én is Bp.-re megyek majd dolgozni és összeköltözünk, így végre nem csak hétvégente lehetünk együtt és ő se lesz totál fáradt hétvégére.

Ehelyett ő most felmondott a munkahelyén, mert állítólag unalmas és nincs 100%-ban lefedve a munkaideje, közben Szegeden talált egy munkahelyet ahova nagy valószínűséggel felveszik és ő most ott akar dolgozni, mert állítólag "mindig ilyen munka volt az álma".

Mivel Szegeden van az anyja (aki ki nem állhatok, ő se engem, ő azt akarja, hogy a fiának ne legyen senkije) plusz van ott a páromnak egy örökölt lakása is, így rögtön jött az ötlet, hogyha végeztem, akkor költözzek én is oda, hisz ott minden adott, akár össze is házasodhatunk, nem kell lakbért se fizetni és "megadna nekem mindent".

Mikor mondtam neki, hogy nem erről volt szó, ő se akart Győrbe költözni, mert ragaszkodott Budapesthez eddig akkor én miért mennék nyugatról abba az isten háta mögötti városba, sőt a Szegedi lakását el is adhatná, máshol vásárolhat belőle lakást. Erre az volt a válasza, hogy miért adná el, ott van mindene, majd a legvégén azzal mentegetőzött, hogy ő az idősebb, ő kezdett el előbb dolgozni így nekem kell hozzá alkalmazkodnom. Én el akarom hagyni, ugyanis ki nem állhatom ha nincs beleszólásom a dolgokba, meg akarják mondani mit csináljak. Azt találta ki, hogy várjak a szakítással januárig, majd ha végzek a sulival akkor meglátjuk mi lesz, végső esetben Budapesten összeköltözhetünk, ő majd lejár Szegedre dolgozni én meg keressek Pesten munkát. Szerinte ő hoz csak áldozatokat a kapcsolatban, viszont én úgy érzem, hogy meg akarja szabni mit csináljak, hol dolgozzak majd, ráadásul semmivel se lenne előrébb, ha Bp.-ről járna Szegedre, hisz ha Bp.-en laknánk, akkor is 7-8-ra érne haza, reggel 5-kor elmenne, így semmi értelme az összeköltözésnek, hisz úgyis csak hétvégén lennénk érdemben együtt. Én 23 éves vagyok, ő 26, lassan azért komolyabb kapcsolatra vágyom a hétvégi együttléteknél, de azt mondta hogyha felveszik Szegedre, akkor azt a munkahelyet nem fogja otthagyni.

Szerintetek van jövője a kapcsolatnak? Valóban várnom kéne januárig, hogy kiderüljön van-e értelme folytatni?