Mennyire hasznos őszintének lenni teljes mértékben? Ki szabad-e mondani amit valójában gondolsz?

Nagyon sokban múlik hogyan mondja el a gondolatait a másik!

Ha hisztis, ha dühös teljesen más mintha normálisan mondja, hogy "nem volt finom a kaja"...

Szerintem fontos az őszinteség, de fontos a közlésmód is!

23F

Hát de nem kötelező ám olyannal lenned,

1. akivel nem jó a szex

2. akinek nem ízlik a főztje

3. aki nem tetszik

4. akit nem szeretsz

5. akinek nem kedveled a családját

6. aki hisztizik, ha te maszturbálsz és pornót nézel

7. akinek a lakásdíszeit giccsnek tartod

8. akinek annyira ellentétes az ízlése veled, hogy hányni tudnál a színválasztásától

9. aki kidobja engedély nélkül az emlékeidet

+1 Akit annyiba nem nézel, hogy értelmesen kommunikálj vele, helyette csak össze-vissza hazudozol neki. Szerinted a nők azt várják, hogy bólogassál mindenre, és soha ne legyen véleményed? Istenem..

Egy megromlott házassággal, majd később egy hosszú távon is jól működő párkapcsolat tapasztalatával a hátam mögött írom:

NEM érdemes hazudni a kapcsolatban. Az indulatokra, érzésekre ugyanis maximálisan érvényes az energiamegmaradás törvénye: nem vész el, csak átalakul! Ha elfojtod az igényeid, érzéseid, indulataid, akkor az máshol fog felbukkanni a kapcsolatban, például passzív agresszió formájában (ld.: nem tetszik a fal színe, leragasztod plakátokkal - ez egy tipikusan passzív agresszív megnyilvánulás). Én már nem lennék olyan emberrel, aki nem őszinte velem, mert hosszú távon roppant kapcsolatromboló. Ugyanígy én is őszintén jelzem a véleményem, az igényeim, az érzéseim.

Érett emberek belátják, hogy egy párkapcsolat akkor fog jól működni, ha abban mindkét fél jól érzi magát, ehhez pedig elengedhetetlen az őszinte kommunikáció. Ha elfojtom az érzéseim, az csak rövid távú előnyökhöz juttat, pillanatnyilag el lehet kerülni a konfliktust, de hosszú távon rosszul fogja magát érezni mindkét fél.

A másik tényező pedig, amit már többen írtak: senkinek nem tartanak pisztolyt a fejéhez, hogy olyan emberrel legyen, akivel eltérő az értékrendje, ízlése, szexuális kultúrája, stb.

Ugyanakkor a fenti példáid két végletet jelenítenek meg: a totális alárendelést és a másik fél degradálását. A kettő között is vannak még bőven árnyalatok, a jó kapcsolat működése érdekében célszerű elsajátítani ezeket.

Pl. a 7. esetében lehet így is kommunikálni: "Drágám, nagyra értékelem, hogy szeretnéd csinosítani a közös otthonunkat (pozitív üzenettel indít), de ezek a tárgyak nem igazán felelnek meg az ÉN ízlésvilágomnak (nem minősíted a másikat, a saját szemszögedből nyilvánulsz meg). Jobban örülnék annak, ha a dekoráció mindkettőnk ízlését tükrözné (igény közlése). Arra kérlek, hogy a jövőben közösen válasszuk ki a lakásdíszeket. (Kérés megfogalmazása).

Ugyanígy az összes többinél át lehet úgy fogalmazni az őszinte üzeneteket, hogy azzal ne bántsd meg a másikat és reális alternatívákat kínálj számára a megoldás érdekében.

Összességében tehát megfelelően kell tudni társat választani és a kapcsolatban őszintén jelezni minden felmerülő igényt és érzést: ez a hosszú távú, harmonikus párkapcsolatok titka.

"Aki mindig másoknak akar megfelelni, az lemond arról, hogy önmagáért szeressék."

Kicsit elkarikíroztad - jót is nevettem rajta -, de azért szerintem az elsőnél van a pont:

Nem hazudni kell, hanem megfelelő formába önteni a véleményed!

Mert hát az is az igazság, hogy "ez a kaja úgy s***r ahogy van", meg az is, hogy teszem azt "ezt az ízvilágot nem nekem találták ki".