Volt olyan társad akit mindennél jobban szerettél, de tudtad hogy hosszútávon boldogtalan lennél vele?

Igen. Nem értékelte, amit érte tettem, úgy éreztem, ha valaha házasok leszünk, akkor a munkájába fog menekülni az otthoni gondok elöl, és az én munkám sosem érhet annyit, mint az övé, mert ő nehéz szakon végzett és sok pénzt keres azóta, az is folyton eszembejutott, hogy ha majd gyesből élek ott kell kuncsorognom alap dolgokért és majd elbírálja, hogy megkaphatom e. Persze munka mellett én vittem volna a háztartást is, mint ahogy az volt is, pedig együtt se éltünk, mert neki nincs igénye tiszta wcre meg reggelire.

Fogalmam sincs mitől alakul ki a szerelem, mert egyébként odafigyelt rám, megdicsért, kedveskedett, mondta, hogy szeret, és sosem beszélt velem lekezelően, csak arról, amit csinálok, de a fenti tulajdonságait végiggondolva össze sem jöttem volna vele, mégis 2 évem ment rá, mert úgy éreztem összetartozunk. Egyébként jól sem nézett ki, inkább átlag alatti volt egy picit, és amikor velem járt csóró egyetimsta volt. Szóval ez a szerelem dolog rejtély számomra.

Volt. Hosszú idő után jöttem rá, hogy elsősorban MAGAMAT kell szeretnem, és ha én boldogtalan vagyok a kapcsolatban, akkor a másik fél is az lesz.

Kiléptem, adtam magamnak időt a felépülésre, és utána lett olyan kapcsolatom, amiben jól érzem magam.