Hanyan vannak olyanok akik osszekoltozes utan rajonnek, hogy nem mukodik a kapcsolatuk, ill hanyan akiknek mukodik?

Ez egy nagy élettapasztalat, amit irtam. :) Parancsolj, egy szakember is elmondja :

https://www.youtube.com/watch?v=sa0RUmGTCYY&hd=1

nyilván a lángolás legnagyobb hőfokon akkor és addig van, amig van távolság, rácsodálkozás, nem válik a mindennapok természetes részévé és egyfajta butordarabbá a másik.kásőbb pedig ennél fogva az a jo, ha időről időre vannak pillanatok, amikor eltávolodtok. Ő is elmondja ezt : https://www.youtube.com/watch?v=2KyZOdudo60&hd=1 valaki egy régebbi gyik-es kérdésben tök jol megfogalmazta, hogy a szerelem minél tovébbi fenntartásának titka a megfelelő távolság.

11-es, nem írt akkora butaságot, azért a távolság tényleg megadja a varázst, alig várod, hogy láthasd, stb. Mikor már együtt éltek, ez lassan megszűnik, hisz minden nap találkoztok, közös alvás, kelés, csomó időt töltötök együtt, és ellaposodHAT a dolog.

Nálunk egyébként háromnegyed-egy év után kezdtek kiütközni a problémák (Addig egy évig tök szuperül voltunk), aztán nemsokkal szakítottunk is.

persze, h nem irtam butaságot, ez az igazság. 11-es, a házasságok kétharmada felbomlik, a megmaradoknak és a sima együttéléses kapcsolatok egy jo részében is ölik egymást a felek és a másikon töltik ki a problémáikat. ki máson tudnák, amikor a párjuk van otthon, vele élnek.. de látod, valaki olyat is látott már, hogy 6 évig jártak a felek , utána össszeköltöztek és bumm, robbant a bomba..

és amugy is , járásnál mindenki a szebbik énjét mutatja. együttélve már nem érdekli az ilyesmi.. akkor miről beszélünk ? ha arra a szép, tiszta, romantikus, harmonikus kapcsolatra gonodlunk, az persze, hogy nagyrészt a friss kapcsolatoknál, járásnál van meg. amikor már együtt élnek és f--nganak, böfögnek, beszolnak egymásnak, perlekednek, az nem ilyen-..

Elég sokat foglalkoztam a párkapcsolatok pszichológiájával, és mélyen elgondolkodtatott, hogy vajon valóban így van-e, hogy kell a távolság az optimális kapcsolat, a szerelem érzésének fenntartásához.

Arra jutottam - ismereteim alapján -, hogy amit csak távolság révén lehet fenntartani, az nem a szerelem, hanem a kapcsolat idealizált szakasza.

Minden kapcsolat így indul: a felek idealizálják a másikat (szükségszerűen), majd apránként bekövetkezik a valósággal való szembesülés időszaka, amikor már megismerjük a párunk hibáit, gyengeségeit, amikor apró-cseprő konfliktusokat kell kezelni napi szinten. Ám az érett, felnőtt párkapcsolat lényege éppen az, hogy azok, akik érzelmileg érettek, kellő belső egyensúllyal rendelkeznek, ebben a valóság-szakaszban is képesek az érzelmeik stabilizálására, a párkapcsolat működtetésére.

A valódi (felnőtt) szerelem, kötődés az én értelmezésemben ekkor kezdődik: amikor már a hibáival együtt is képes vagyok elfogadni és szeretni a társam, amikor már nem csak várom az érzéseket, hanem teszek is értük tudatosan.

Az idealizált állapot fenntartása nem művészet, arra bárki képes. A valódi, mély intimitás eléréséhez kell a közelség, az egymásra támaszkodás, a kölcsönös tolerancia, a konfliktuskezelés, a kommunikáció, a pozitívumok nyújtása egymás számára (akkor is, ha épp nincs hozzá kedvünk).

Tisztában vagyok azzal, hogy az emberek túlnyomó többsége érzelmileg éretlen, hibás kötődési mintázatokkal rendelkezik (számos kutatás szól erről). De nehogymár az legyen az etalon! Nem tudok egyetérteni azzal a "szakemberrel", aki a saját hibás működéséhez gyártja az ideológiákat, és tudományosan elmagyarázza, hogy rosszul kötődni természetes.

Igen, vannak, akiknek csak a kapcsolat kezdeti, idealizált szakasza képes pozitív élményt nyújtani és a valóság szakaszával már nem tudnak mit kezdeni. Ők a kötődési zavaros emberek, akik ha megunják a kapcsolatukat, újat keresnek, mert azt gondolják, hogy a másik emberben van a hiba, mással biztos működne. Aztán amikor vele se működik, megint újat keresnek. Vagy ha már nem hisznek az újban, akkor a párjuk mellett tartanak szeretőt, mert nekik JÁR a bizsergés.

Kíváncsi lennék, hogy a kedves szakértők, akik az idealizált kapcsolatok fenntartását szorgalmazzák, mit javasolnak vajon a szülőknek? Adják állami gondozásba a gyerekeiket, és látogassák hetente egyszer, hogy eléggé szeretni tudják őket?

ezt nem mondta sztem senki. csak azt, hogy a kapcsolaton belül , a kapcsolat fenntartása szempontjábol is az lenne optimális, ha meglenne a lehetőség a távolsághoz. nem csak a szerelemben, mindenben akkor tudsz leginkább rajongani, örülni vminek, ha nincs még a birtokodban vagy ha már birtoklod, nincs karnyujtásnyi elérhető távolságra tőled egyfolytában.

természetesen a lángolás biokémia, a hormonok lecsengenek pár év alatt akkor is, ha jártok és nincsenek csalodások, konfliktusok, de azért az mégiscsak más.

az érzelmi éretlenség meg olyan, hogy eleve az emberek 90%-a éretlen, de ha ő nem az, a párja is lehet az, elég az egyiknek ilyennek lennie..

a szeretői kapcsolat lényege is a távolság és az idealizálás, amit a házastársad már nyilván nem tud nyujtani neked.