Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A párom gyereket akar, én nem?
Nem jelentem ki 100%-ban, hogy egyáltalán, soha nem akarok gyereket... De a következő néhány évben biztosan nem. Persze, a környezetemben mindenki piszkál már, hogy 25 éves vagyok, ideje lenne szülni, és hasonlók, de nem veszek róla tudomást.
Egyszerűen nincs meg bennem a vágy egy gyerekre. Én nem vagyok olyan, mint a legtöbb nő, hogy egy gyerek láttán elájulok, és babusgatom, ölembe ültetem, játszok vele... Nincs hozzájuk türelmem.
A babákat szeretem nézegetni, édesnek tartom őket, de egy 3 évnél idősebb gyerek kikerget a világból.
Főleg, ha kisfiú...
Anyukám óvónő, sokat voltam bent a csoportjában, és rendesen rosszul voltam már a gyerekektől. A lányoktól is, de a kisfiúktól még jobban. Fél óra után idegesítenek, hangosak, erőszakosak, rosszak, köpködnek, harapdálnak, állandóan magyaráznak.... Nem való nekem ez.
Viszont a párom már szeretne egy gyereket.
Neki van egy 7 éves öccse (anyja másik kapcsolatából), szóval ő "benne van" a gyerek témában, én viszont nem! A családban én vagyok a legfiatalabb a 25 évemmel. Egy baba rokonom van, de Németországban lakik, és nem is tartjuk a kapcsolatot. Szóval én nem úgy nőttem fel, hogy tizenéves koromtól egy gyerek volt a közelemben, én nem tudok pelenkázni, öltöztetni, vagy egyáltalán, egy gyerekkel játszani....
A párom pedig igen, és szeretem nézni, ahogy az öccsével bánik, mert teljesen elképzelem őt apának. De magamat nem...
Igazából a párom öccse is idegesít, de ezt nyilván nem mondom el neki, mikor náluk vagyunk próbálkozok a gyerekkel játszani, stb, de idegesít... Mikor beszélgetnénk, ő meg állandóan odajön, magyaráz, oda hozza a játékait, stb....
A párom szeretne már gyereket, de én nem. Most tuti nem. És már idegesít, hogy állandóan felhozza a témát, és mindig olyanokat mond nekem, hogy nincs szívem, egy nőben mindig benne van az anyaság ösztöne, meg milyen már, hogy én nem olvadozok a gyerekektől.... Több vitánk is volt ebből, már a fejéhez vágtam azt is, hogy akkor keressen valaki mást, aki szül neki még idén......
Kiborít a téma, nem értem, hogy miért kéne KÖTELEZŐNEK lennie annak, hogy egy húszas éveiben járó nő szüljön és igenis gügyögjön, szeressen játszani a gyerekekkel, hasonlók....
"ő meg állandóan odajön, magyaráz, oda hozza a játékait, stb.... "
lehet azt próbálja elmagyarázni neked h hülye vagy? :D
Ne gondold, hogy egyedül vagy ezzel. Én most lettem 25 és szakítanék a három éves kapcsolatommal, ha ő ragaszkodna a gyerekhez. Sajnos mások vagytok, ezt be kell látnod. Ő nem hibáztatható azért, mert apa szeretne lenni, de te sem, amiért nem. Az emberek mások, sajnos nem gondoltál bele előre, hogy ezt a kérdést még ideje korán tisztázzátok. Én pl mindig felhoztam, hogy bennem senki ne keressen egy tipikus házi asszonyt. Szerencsére a barátommal nagyon egy véleményen vagyunk, így nálunk ez nem gond, de teljesen megértelek, rühellem a gyerekeket.
25L
Ha nem tudtok megegyezni, vagy ha nem változik az álláspontotok, ebből szakítás lesz előbb-utóbb.
Én szeretnék egyszer gyereket, de amilyen rossz mintában felnőttem, inkább csak reménykedem, hogy adott helyzetben mindent meg fogok tudni tanulni, és tudom majd jobban csinálni, mint a szüleim/nagyszüleim. Nem babusgatom mások gyerekeit, nem is nagyon vannak kicsik a közelemben, de ha vannak, akkor sem nagyon tudok mit kezdeni velük. Talán a sajátommal egyszer más lesz, ha egyáltalán alkalmas rá a testem, hogy legyen sajátom.
Nem vagy ezzel egyedül, amióta divat lett ez a liberális gyerek-nem-nevelés, azóta én is pont így vagyok ezzel és én is megkapom, hogy micsoda szívtelen perszóna vagyok :) Valamelyik sorozatban volt egy ilyen, hogy nem másnak a gyerekét kell szeretned, hanem a sajátodat és az teljesen más. Gondolom anyukád munkája is rátesz egy lapáttal hogy így érzel, hisz emiatt te sokkal "közelebbről" látod a negatív dolgokat.
25 évesen még nem vagy semmiről sem lemaradva, fiatal vagy, éld az életed, valósítsd meg a vágyaidat. Persze, akinek a szülés volt az életcélja és a "végső önmegvalósítása" az persze azt fogja mondani neked is hogy szülj minél előbb, mert ő ennél tovább semmi más életcélt nem lát. Például én nem szülnék addig amíg nem vagyok feleség, mert nekem ez is egy "célom" az életben.
Szia!
Valószínű,hogy nem illetek össze. Próbáld meg megbeszélni a pároddal az állaspontodat és ha nem ért meg akkor...sajna nem maradtok együtt. Azért ne szülj gyereket, hogy együtt maradjatok, mert boldogtalan leszel. Az, hogy egy nőnek 25 évesen már szülnie kell egy hülye társadalmi elvárás, mert ez a "normális". Ne foglalkozz másokkal, a te életed, a te döntéseid!
Hát ha te szereted nézegetni őket meg édesnek tartod őket akkor már így is egy fokkal jobb helyzetben vagy nálam. Én semmilyen szempontból nem szeretem a gyerekeket s nem is tartom őket édesnek de ettől függetlenül még 100%-ban én sem zártam ki, hogy gyerekem legyen.. Megértelek, nehéz lehet így, hogy mások (és a párod) erőltetnék rád a témát mert nem mindenki élete kiteljesedése egy gyerek.(ezenkívül nem is egészséges, hogy valakit csak ez éltet na de mindegy)
Meg kéne beszéljétek, hogy neki mennyire fontos,hogy gyereke legyen mert te még nem döntötted el és lehet,hogy sosem fogsz vágyni rá. Ha így elfogad akkor minden jó,de ha ő ragaszkodik hozzá akkor nem sok értelme van a kapcsolatnak mert folyton érezni fogod a nyomást..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!