Miért nem tudtam eddig normálisan választani?

Ezzel így vagyok most én is!

Van időm magamra és a dolgaimra. Nem szól bele senki sem az életembe, nem féltékenykedik senki, nem veszekszem senkivel sem felesleges dolgokon....

Csak az a fura, hogy ez egyes napokon iszonyúan hiányzik. :D Még az értelmetlen dolgokon való veszekedés is.

A párom is hasonló. Mikor összejöttünk mondta is, hogy most romlani fog a tanulmányi eredménye, mert olyan még nem volt, hogy egyszerre legyen sikeres a munkában/egyetemen és a magánéletben is. Én akkor eldöntöttem, hogy ezt nem fogom hagyni.

Nála alapvetően az volt a baj, hogy kevésbé volt kötelességtudata, és így jobban engedett ilyenkor a csábításnak. Pl. hiába kellett egy ZH-ra tanulnia, ha az exe felajánlotta hogy töltsenek együtt némi minőségi időt, akkor hajlamosabb volt elcsábulni.

Velem nem romlottak az eredményei, részben azért, mert ő is érettebb, kötelességtudóbb lett időközben, másrészt én sem hagytam neki, hogy pl. azért lógjon előadásról, mert nekem épp lyukasom van. Az első pillanattól fogva(már-már anyáskodóan)segítettem neki beosztani az idejét, és energiáját.

Nem tudom, hogy a te eseted hasonló-e vagy valami egész más dolog van a háttérben, de a javaslatom az, hogy találd ki, mi az oka ennek, majd olyasvalakit keress, aki mindenben társad, és támogatód, így a probléma okának elkerülésében is.

6-os vagyok.

Egy jó párkapcsolatban fejlődik az ember, a felek segìtik egymást.

Mint ìrtad is rosszul választasz, mert nem nyitod ki a szemed. Mivel kort nem ìrtál ezért tippelek,szerintem a huszas éveid közepén járhatsz maximum. Olyan embert kellene választanod aki figyel rád, tudsz vele értelmes dolgokról beszélgetni,támogat...egyszóval társat válassz, ne egy nagyranőtt gyereket. Azért ìrom ezt mert nap mint nap nem egy fiatal lányt látok pávával vagy egy metroszexuális dìszuzival együtt kavarni, utána meg megy a picsogás és adott esetben akár pont arról amit te is ìrsz a kérdésedben.