Kit válasszak? A barátnőm vagy pedig a barátaimat? F 20

Nem tudom, milyen barátok az ilyenek... ahelyett, hogy próbálnák befogadni a társaságba- főleg, hogy azért már nem pár hete vagytok együtt-, inkább kiközösítik.

Teljesen megértem, hogy a barátnőd rosszul érzi magát emiatt.

Megkérdezted már a barátaidtól, hogy miért közösítik ki a barátnőd? Ha annyi a válaszuk, hogy "nem bírják a fejét", akkor elgondolkoznék azért, hogy milyen barátaim is vannak és hogy tényleg barátok-e.

21/L

Voltam ilyen helyzetben, mikor aktuális párom barátai így viselkedtek vele. Házibulit szervezett párom, órákon keresztül ültem a fotelben, leültek mellém, és elfordultak tőlem. Senkit nem ismertem közülük, és 20 összeszokott emberhez nem tudtam egyedül odamenni úgy, hogy senki sem nyitott felém. Párom el volt foglalva a házigazda szereppel, én végül elvonultam sírni, és felhívtam egyik barátomat, aki a közelben lakott, és leléptem hozzá.

Utólag kiderült, hogy a társaságban nem egy csaj kurogatott, mikor mi még nem voltunk együtt, és haverjai azt akarták, hogy közülük válasszon. Engem nem fogadtak el, soha nem is akartak. Most onnan van együtt egy csajjal, akivel folyamatosan megy a dráma, de őt elfogadják, mert közülük való.

Ez van. És igen, madarat tolláról, embert barátjáról. Már nagyon bánja, amiért úgy viselkedett velrm, ahogy. Főleg, mert most nekem is van párom, akinek a barátai is elfogadbak, és szinte rám se lehet ismerni. Kiegyensúlyozott vagyok, nyugodt, boldog, sose veszekszem, mindent megteszek a másikért, ahogy ő is értem.

Ha nem vagy képes elbeszélgetni barátaiddal, hogy tiszteljék a döntésedet, és a barátnődet, akkor hagyd elmenni. Te nem érdemled meg, ő pedig ennél nyugodtabb légkört érdemel.

13.: akkor viszont a barátaid a ludasak, nem a barátnőd. Ő csak az elszenvedő alanya az egésznek.

Én biztosan otthagytalak már, ha a barátom lennél és ilyen szinten nem lennél képes értem semmit tenni, hanem csak behódolnál a paraszt barátaidnak.

21/N

De a barátaidnak nrm kötelességük nyitni a barátnőd felé... Nekem is van olyan haverom, behozza a társaságba a barátnőjét, aztán meg van sértődve, ha mi nem beszélünk a csajjal...

1 nem ismerjük

2 ő se próbál felénk nyitni

3 ha épp véletlen próbál, feltesz valami eldöntendő kérdést ami egyáltalán nem vág oda...

A barátaidat és a barátnődet csak te tudod "összehozni" te vagy a közös kapocs... Egyik féltől sem várhatod el, hogy csak úgynyit majd a másik felé ismeretlenül...

A haverjaid valószínűleg kicsit haragszanak rá, mert elvett téged tőlük, a barátnőd meg rájuk, mikor inkább velük vagy mint vele... Te meg olyan szerencsétlen vagy, hogy nem tudod őket összeismertetni.

15-ös, én csak félig meddig értek veled egyet. Amikor az én baráti társaságomba hozza el egyik haver a párját, én szinte mindig odamegyek a "friss húshoz" és beszélgetek vele. Ha találok valami közös témát, akkor bevonom azokat, akiket szintén érdekel, és kész. Feszültség feloldva, az illető pedig könnyedén megnyílik, elengedi magát.

De ha valakinek olyan társasága van, mint neked, vagy a kérdezőnek, akkor egyet értek, hogy annak kell lépnie, aki beviszi a párját. Viszont az ilyen társaságok jelentős részén érződik a zártság, és hogy ki a kívülálló. Borzasztóan frusztráló folyton arra számítani, hogy a másik lépjen, bemutasson, beszélgetéseket kezdeményezzen, tulajdonképpen vezessen... Persze, vannak akik kicsit zártak, de nem ennyire ellenségesek, mint ti, de ritka.

Nem vagyunk ellenségesek, én kőműves vagyok, a haveri kör nagyrésze, fizikai munkás a fel pedig mellé még alkoholista is...

Haverom barátnője aneszteziológus, ha így kell írni, totálisan antialkoholista, nem tud politikáról beszélni, mi meg szinte mást se csinálunk:D

Mindenféle ellenségeskedés nélkül, egyszerűen semmi közös témánk nincs...

Már ne haragudj, de a barátnődnek igaza van.

Neked nem barátaid vannak, hanem bunkó haverjaid esetleg, mert az igazi barátok elfogadják a másik párját még ha nem is kedvelik, és ettől függetlenül is gondolnak rá, mert onnantól kezdve, hogy párod lesz, onnantól már TI vagytok.

Az a minimum lenne, hogy köszönnek neki, még ha nem is hívják el... De igen, még el is hívhatnák néha, mert kb hozzád tartozik a lány, ha azt mondják, hogy ő nem mehet, akkor konkrétan semminek nézik, hogy neked van valakid, akit elvileg szeretsz.

Az én párom barátai is ilyenek voltak. Nem köszöntek, ha a párom mégis elvitt magával, egy szót nem szóltak hozzám, hiába próbáltam beszélgetni velük, leráztak pár tőmondattal.

Ez a mi kapcsolatunkat is megmérgezte, persze hogy nem örül az ember, ha a párja olyanokkal megy el szórakozni nagy vidáman, akik őt bántják. Mert ha szereted a párod, az lenne a minimum, hogy haragudnál a "barátaidra", akik így bánnak vele.

Én sose fenyegettem az akkori páromat, tényleg el akartam hagyni ezekért, mert SOHA nem állt ki mellettem velük szemben, hagyta hogy így semmibe vegyenek, hogy szó szerint emberszámba se vegyenek! DE végül mindig ő könyörögte vissza magát hozzám, hogy beszél velük, helyrehozza, megvéd.

Persze, sosem tett semmit, csak a szája járt.

Végül kiölte belőlem az érzéseket, és elhagytam végérvényesen.

Te is így fogsz járni, ha nem szeded össze magad.

Mikor akarsz családot alapítani? Mert ha olyan 5-10 év múlva leghamarabb, akkor válaszd a barátaidat. Majd ha már gyereket tervezel egy nővel amikor ott tartasz, akkor válaszd a nőt a barátok helyett.

A nők meg általában sokkal jobban leszarják a barátnőiket és a férfiaknál sokkal kevésbé tudják jellemzően hogy mi az igazi barátság. A férfiak kapcsolatban sokkal jobban próbálják tartani a kapcsolatot a barátaikkal. A lányok pedig ha van egy párjuk, akkor kizárólag rá koncentrálnak és a kapcsolatra és sokkal könnyebben elhanyagolják a barátnőiket. Hogy ez jó vagy rossz azt döntsétek el ti, de hogy ez így szokott lenni többnyire az igaz.

Nekem ha egy jó barátom (akikből egy kézen megszámolható van) ma este felhívna, hogy itt egy hulla, segítsek már feldarabolni és elásni, akkor mennék gondolkodás nélkül. Úgy, hogy hétköznapi emberek vagyunk, nem bűnözők. Na nekem ezt is jelenti az igaz barátság.

Ráadásul együtt nőttem fel a legjobb barátaimmal és már 14 éves korom óta ismerem őket, gimi eleje óta. Ti mióta ismeritek a mostani "legjobb barátaitokat"? Miket tennétek meg értük és miket nem? Mennyi jó dolgot tanultatok közvetlenül tőlük az életben és mennyire lettetek magatok is más emberek miattuk? Mennyire tudtok olyan mélyen és fesztelenül, szinte BÁRMIRŐL beszélgetni velük, mint senki mással? Ezeket a kérdéseket csak magatoknak tegyétek fel, nem kell válaszolnotok nekem rájuk.

27/F