Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Kicsit ciki dolgot vágott a fejemhez a párom: túl sokat beszélek a problémáimról, már nem bírja. Hogy szokjak le erről?
Már hónapokkal ezelőtt felhozta ezt, de akkor nem tudta úgy megfogalmazni a problémát, hogy én is megértsem. Talán nem akart megbántani, példákat sem hozott. Azt mondta, képtelen minden funkciót betölteni az életemben (társ, haver, szülő, "barátnő", terapeuta...), és nem bírja már, hogy mindig mindent vele beszélek meg. Valamint, hogy nem tud MINDIG ugrásra készen állni, ha épp szeretném, mert néha egyszerűen nem ér rá/tele van a feje/fáradt stb.
És hiába mondok el neki minden bizbasz problémát a munkahelyről, nem tud rájuk megoldást, és ezek szerint idegesítem is. Pedig természetesen általában csak arról van szó, hogy szeretném, hogy meghallgasson.
Vagy azzal is, ha napközben felhívom, és hangosan elkezdek tűnődni, hogy két teendő között hova menjek, hogy üssem el az időt.
A fenti példa segítségével már jobban értem a dolgot, de azt hiszem, még mindig nem állt össze teljesen a kép.
Ő velem ellentétben nagyon zárkózott az ilyesmivel kapcsolatban, még a komoly problémáiról sem szeret beszélni. Sajnos tipikus női-férfi felállás.
Remélem, érthető volt, amit írtam, eléggé össze vagyok zavarodva.
válasza:Kicsit kényszeresnek érezlek a leírás alapján. Mint aki képtelen befogni a száját. Nem arról van szó, hogy ne mondd el neki, mi az ami bánt, de mi férfiak kicsit másképp működünk. Szeretünk olyan problémákon gondolkodni és olyanokat hallani, amire tudunk megoldást ajánlani, kínálni. Ilyen a férfi agy, racionális. A nők pedig persze, hogy csak azt szeretnék, hogy meghallgassuk őket, de tudatosítanod kéne, hogy frusztráló lehet egy idő után, ha folyton csak hallgatóságot keresel a társadban. Azért a társad, hogy megpróbáljon tanácsot adni, segíteni. Ám a legtöbb nő ezt már nem igazán veszi jó néven.
A napközbeni hangosan gondolkodós dolog engem is idegesítene, ha azért hívnál csak fel, hogy ecseteld a gondjaidat és azon tűnődj, mit tegyél. :)
Vagy elfogadod, hogy ő introvertált és így szereted, vagy ha nem tetszik ez, akkor kalap-kabát neki. Eléggé mások vagytok.
válasza: válasza:Én nő vagyok és nekem anyámból ömlik hasonlóképp a szó, mint belőled, és engem is baromira idegesített, mikor velük éltem, nagyon fárasztó a folyamatos szövegáradatot hallgatni, főleg, ha az tele van panasszal.
Vannak barátaid, vagy csak a párod van?
Alapvetően igazatok van.
Amúgy azt hiszem, anyukám is ilyen, úgyhogy biztos tőle "tanultam" ezt, de mivel nekem még nem panaszkodott emiatt senki, így nem is voltam tudatában annak, hogy ez ilyen zavaró.
Mindenképp oda fogok figyelni erre.
De ti nem tapasztaljátok, hogy azzal, hogy kiadtok magatokból egy problémát, már el is párolgott a teher nagy része? (Erre azt mondta a barátom, hogy ilyenkor ezt a részt őrá ruházom át:( )
válasza:Amikor először szóba hozta ezt (csak METAFORÁKKAL, semmi konkrétum, ezért nem is értettem meg), még sokkal kevesebb ismerősöm volt a városban, mert csak az egyetem óta élek itt és mindig nagyon sokat kellett tanulnom. Ezért javasolta akkor, hogy próbáljak barátokat szerezni, hogy ezáltal automatikusan eltűnjön a probléma, mert nem rá hullik az összes közlendőm..
Azóta nyitottabb vagyok, aktívan keresem mások társaságát, és ez mindenképp jót tett, de továbbra sem voltam tisztában vele, hogy mi a gondja.
És hiába van egyre több barátom, akkor is ő marad az egyetlen, akinek mindent, bármit elmondhatok, semimt nem kell visszatartanom - legalábbis eddig azt hittem.
válasza:Másképp is le lehet vezetni.
Én nem lettem ilyen téren olyan, mint anyám. Ha valami felbosszant, akkor irány a youtube és keresek valami tombolós zenét (pl. AC/DC), aztán fél órán belül rendben vagyok.
A munkahelyen nem tudnak felbosszantani, mert a családomban a többszöröséhez szoktam hozzá, így nálam a munkahelyi problémák pitiánerek a magánéletiekhez képest, így mikor a kollégáim dúlnak-fúlnak, ha őket a munkában valami felbosszantja, mindig azt gondolom, hogy "hm, mázlisták".
Esetleg írj naplót, azzal is kiadod magadból, csak nem szóban, hanem írásban.
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!