Egy éve élünk együtt párommal. Nála lakunk, elvileg nem lehet beleszólásom, de mégis zavar: kint van a volt párja fotója a nappaliban, a hálószobában. Mi a véleményetek erről?

1-es: igen, az egyik az övé, a másik az enyém, tehát egy közös gyerekük van.

Legyen kint a fotó, de ne a nappaliban, hanem a gyerek szobájában (ott is vannak, az nem zavar, még én kereteztem be neki!), de a hálószobában pláne nincs helye.

Négy éve élnek külön, előtte 7-8 évig voltak együtt, de az utolsó hat évben már nem volt szexuális életük, mert az anyuka ólajtó méretűre zabálta magát a terhesség alatt és utána. Mert azt hitte, majd úgy is működni fog. Nem működött, és még ő volt megsértődve...

2-es: igen, ezt mondta ő is, hogy élete legnagyobb ajándéka a gyerek és ezt a nőtől kapta, és ezért mindig hálás lesz neki.

Oké, én is a fiam apjától kaptam a fiam, de egy görény volt, ezért csak a szükséges kapcsolatot tartom vele.

Ez a nő is az volt, mert hagyta tönkremenni a kapcsolatot aztán itthagyta őket a pi**ába. Akkor minek sztárolni? A párom azt mondja, hogy nem kezdené vele újra és soha többé nem tudna bízni benne. Akkor miért nem zárja le?

30 leszek a nyáron. Találnék jobbat... lehet, de ha szeretem, nem megy egyik pillanatról a másikra, a szakítás sem, ezért őrült módon még mindig a megoldáson gondolkodom...

Az elején vicceskedve mondott olyat, hogy a visszafogadáshoz minimum le kellene fogynia, de aztán hamár azt mondta, hogy engem nem cserélne senkire.

3-as: ha érdekelte volna a gyerek, azzal kezdte volna, hogy megmenti az apukával a kapcsolatot, de azt is leszarta.

4-es: fején találtad a szöget! Így kerültem ide, háztartást vezetni, abból lett hamar kapcsolat, mert már mindkettőnknek hiányzott a közelség.

Volt a gyerekkel olyan konfliktusom, ami miatt dobhatott volna, de megtartott és az anyuka előtt is kiállt mellettem.

Ezután, amikor kivitte a gyereket az anyához, közölte vele, csak akkor viszi ki neki, ha engem is elfogad. Tehát ilyen értelemben, ha eleinte lazábban kezelt is engem, mostanra fontos vagyok neki... de még mindig túl erősnek érzem a másik nő hatását...

9-es, gondolkodtam ilyesmin, de ha magától nem megy a dolog, csak ultimátumosdival, azaz erőszakkal, érdemes? Pláne, ha megideologizálja, megmagyarázza úgy, hogy a végén még én kérjek elnézést... Ő manipulatív, én meg manipulálható.

És lehet, hogy azt mondja, oké, sőt, az itthoni beszélgetések száma csökkent is, de amikor munkahelyen van a párom, ott is szokta hívni. Hallottam már, hogy a gyerektől kérdezte, otthon van-e apa? Nem akarom, hogy "sarokba szorítva" érezze magát, úgy elüldözhetem magam mellől... ráadásul épp az ex "karjaiba", már virtuális értelemben.

Mert az, ha nem is élő kapcsolat, de már ismeri, megszokta, stb. Engem csak egy éve, bizalmatlan, mert "új" vagyok, arról legalább biztosan tudja, hogy megbízhatatlan, de a csevegés komfortérzetet ad neki, stb...

Ezért is gondolom az eszemmel, hogy külön kéne mennünk, mert én még tényleg szeretnék saját családot, gyereket, de ha rám sincs elég kapacitása, plusz egy gyerekre hogyan lenne? Külön programjaink sincsenek, csak néha hétvégi bevásárlás..