A barátom csőrét piszkálja, hogy szerencsésebb vagyok nála?

Én idén érettségiző lány vagyok. Mármint, most érettségiztem. Egy éve vagyok együtt a barátommal. Idősebb nálam, és úgy gondoltam, végre kifogtam egy érett, értelmes scrácot.

Beképzeltség nélkül - és ezt halál' komolyan gondolom - egy csinos(bár nem az a lélegzetelállító szépség) lány vagyok, két felsőfokú nyelvvizsgával (németből és franciából), jogosítvánnyal, 90% feletti emelt érettségikkel (előrehozott), szerető, támogató, nem gazdag, de tehetős szülőkkel.

A barátom nem helyes, de értelmes, kedves, vicces, és nem beképzelt, mint a korombeliek. Hozzámképest rossz körülmények között él. Az apja kedves, szorgalmas ember, az édesanyja viszont rokkantnyugdíjas, és emiatt keserű, és gyakran - ezt a barátom mondta - "túljátsza a szerepét, mártírkodik" A barátom sokáig nem dolgozott, mert nem volt munkahelye, ez biztosan aláásott az önbizalmának. Az én koromban nem volt túlságosan jó tanuló, ezért csak egy "büfé-szakra" vették fel, ott is fizetősre. Jelenleg minimálbérét dolgozik. Szidja a gazdagokat, az egyetemet, a felsőoktatást, az országot.

Ha együtt vagyunk, ezeket csinálja: elmondja mennyire szerencsés, hogy milyen csodálatos vagyok, elhalmoz ajándékokkal, ha talál rajtam "rést" azaz, valami gyengepontot, hiányosságot (pl: nem tudok úszni, és nem tudok főzni, vagy mondjuk nyelvtani hibát vétek) napokig, hetekig amiatt piszkál és kinevet miatta, előttem utál veszíteni (lehet szó itt akár társasjátékról vagy esetleg "komolyabb" dolgokról), folyton mond valami érdekességet, ha megyünk az utcán, eszébe jut valami "te tudtad, hogy...", ami nem is lenne baj, de ez minden alkalommal előfordul. Mindig akar mondani valami okosat, valami érdekeset.

Ő az első nyelvvizsgájával vesződik, míg én a harmadik nyelvemet tanulok. Mivel ő nem kapta meg a diplomáját, őszintén örült a német középfokúmnak, a felsőfokúm már kissé zavarta, mert sok energiát fektettem be, a francia felsőfokúm meg már kifejezetten irritálta. Mondta is mindig "Nekem is bele kell húznom, mert ez már nagyon gáz. Melletted lustának és butának érzem magam" Most angolul kezdek tanulni erre ő: "nehogy már elkezdj angolul tanulni, mert még túlképzett leszel." A nagynéném 20 éve Franciaországban él, életemben először meghívott magához egy hónapra, hogy gyakorolhassam a nyelvet. Amikor ezt elmondtam a barátomnak, megsértődött, hogy egy egész hónapot távol leszek tőle. Elkezdtünk veszekedni, és kibukott belőle, hogy látszik, hogy téged elkényesztettek és soha életedben nem kellett semmi miatt se megdolgoznod. Persze, úgy könnyű jól tanulni, meg nyelvvizsgázni, hogy az embernek csak ez a dolga és a szülei pénzelik.