Mennyire felejtsek?

Sziasztok!

A problémám az, hogy nagyon csúnyán szokott velem beszélni a barátom. Sokszor veszekszünk mostanában, mindennek lehord. De konkrétan mindig nekem kell előregondolkodni, mindig én csinálok mindent. A papírmunkáktól kezdve a főzés, mosás, takarítás, iskola ügyek (végzős hallgatók vagyunk) és SEMMIT nem intéz el nélkülem. Mindenhol kötelezően ott kell lennem, nekem kell beszélnem. Én találjam ki a megoldást. Ha felhozom, akkor elkezd velem veszekedni, hogy mennyire felejtős vagyok (noteszba vezetem a mindennapi teendőt, mert elfelejtem és ha nem írom fel, akkor nem lesz megoldva), mennyire lusta (mert fel kell készülnöm a vizsgákra és hetente 1-2 napot nem dolgozom). Ő egész heteket marad itthon, úgy, hogy nem dolgozik, mert sok vizsgája van (elhanyagolta az iskolát), szüleitől kér így pénzt és a szüleivel tartjuk el, elköltözni nem akar, mert nincs rá pénze, nem tervez, nincs támpontja. A munkát is én szereztem neki, egyedül oda sem akar menni. Szeretnék felköltözni Pestre, szeretnék kutyát, macskát, szeretnék családot. Nem támogat, csak tőlem várja a csodát. Akkor kapkod, amikor már nem lehet a dolgokon változtatni és természetesen ha ráhagyok egy dolgot és nem sikerül, csúnyán lehord. Lehet, hogy nem lehet gyerekem, ma ezt is megjegyezte, hogy ilyen undorító terméketlen majommal nem fog élni, aki még arra sem képes, hogy gyereket szüljön. És hogy én mennyire nem vagyok képes festeni magam, mert régen műszempillát hordtam, most meg csak 5 perc alatt összedobom a sminkem. Most komolyan, elvárja, hogy reggel mindent én készítsek össze és fessem ki magam a gyárba? Mondtam neki, hogy legalább kicsit legyen már önálló, segítsen, vegye ki a részét, de akkor elkezdi, hogy én milyen hangnemben beszélek vele. Elkezdem felsorolni a tényeket, amire ő nem tud visszakontrázni (mert igazak), erre jön a hangnemmel... Ma csak magamnak főztem, az én részemet takarítottam ki, mert megint mindennek lehordott. Erre jött, hogy ő ezért fog itt hagyni, mert nem vagyok képes ellátni a háziasszonyi kötelességemet...

Erről lelehet valakit szoktatni vagy hagyjam inkább?