Önző lennék? Nem tudom mi a helyes

De minek mész vele? ha haverokkal akar lenni, ne a barátnőjével menjen, probléma megoldva

Csinálj aznapra saját programot

Bár eddig lehet, hogy nem úgy tűnt, de részben megértem ám az álláspontodat, egy kicsit én is ilyen vagyok. :)

Még a kiegészítésed után is azt érzem, hogy görcsösen ragaszkodsz a dologhoz.

Javíts ki, ha valahol tévedek, vaktában tapogatózom, de hátha mondok olyat, amit átgondolásra érdemesnek találsz. :)

Tehát, a te baráti köröd olyan, hogy "felnőttek", családjuk van, a programjaikat is komoly felnőtt módjára alakítják. A te stílusod hasonló, ugyanezt várnád, ha nem is a családnak, de a hasonlóan csendes együttléteknek örülnél, igaz?

Párod viszont nem ilyen. Ő még "gyerekes" (bár én ezt nem annak hívnám, csak más életstílusnak/ritmusnak), nem erre vágyik, hanem hogy hétvégén a haverokkal legyen. Gondolom, ennek az életfelfogásnak nem csak a bulik az egyetlen tünetei, csak most épp ezen akadtál ki.

Ezügyben nem feltétlen tudunk neked tanácsot adni. Lehet, hogy neki csak később nő be a feje lágya, lehet, hogy neki egyszerűen a barátok a kikapcsolódás, de az is lehet, hogy valóban olyan ostoba nagy gyerek, amit mások írtak korábban, és sosem fogtok összeilleni. Ezt sajnos mi nem láthatjuk előre, ennyi infó mellett pláne.

Itt szintén kellene valami kompromisszum, a te "felnőttes" meg az ő "gyerekes" életstílusa között, kérdés, hogy melyikőtök hajlandó feladni a saját oldalát. Mert valakinek fel kell - részben legalábbis.

Másrészt viszont, ettől most eltekintve, csak a bulis témát nézve: nem tudom, te mennyire voltál korábban bulis, vagy sose volt a stílusod, de igaza van a párodnak abban, hogy nem lehet percre pontosan megmondani, hogy meddig akarok maradni. Nagyon sok mindentől függ a dolog. Lehet, hogy szarul aludtam, keveset ittam, jó napom volt, vagy nem jött el a bestfriend, és nélküle nem olyan a buli. De lehet, hogy olyan jó a hangulat, hogy holnap estig is bírná az ember.

Itt ugye megint tekintettel kell(ene) lennie rád abban, hogy ezeknek ellenére megpróbál a kedvedre tenni, ha nem is mindig.

A te oldaladról viszont itt érzem a görcsös ragaszkodást, amit fent említettem. Lehet, hogy amúgy te is épp jól érzed magad, amíg el nem fáradsz, de rápörögsz arra, hogy hajnali kettő van és azt beszéltük hogy megyünk és akkor moströgtön menni kell, és ezzel - ha volt is minimális jókedved még - azt is elrontod, plusz párodat is felhúzod, hiszen ez már a nyaggatás meg a hiszti, hogy de te akkoriscsakazértis menni akarsz. Erre meg, gondolom, ő daccal reagál esetleg? És akkor kész a balhé.

Ahogy írtam, én is szoktam ilyen lenni, úgyhogy átérzem. Én ilyenkor úgy vagyok vele, hogy nem akarom elrontani a másik hangulatát, de mégis megteszem, csak azzal, hogy látványosan durcázok - hiába vagyok csöndben, nem tudom visszafogni magam. :D Aztán utána meg azért érzem magam szarul, hogy mindenki estéjét elrontottam. Vagy ki tudja, mit gondolnak rólam a haverok... :)

Itt részedről is megoldás lehet az, hogy tudatosan nem hagyod magad rágörcsölni a témára (ez piszok nehéz, tudom), vagy hogy kicsit lazítasz a pórázon. Pl. ha mennél, szólsz, hogy fáradt vagy, lassan szeretnél menni. De ha ez egy plusz óra, akkor annyi. De párodat boldoggá teszed vele. (És igen, itt megint jön a másik fele, hogy akkor legközelebb illene magától is ugrania... ami igaz is, de azért ez egy hosszabb folyamat.)

Amit te csinálsz, azt nagyon sok pasi bilincsként értelmezi. Nem elég, hogy be van osztva az ideje, hogy mikor mehet el a barátokkal (ami nyilván nem a te hibád, a felnőtt lét velejárója), de még akkor is beszámoltatod, előre elvárod percre pontosan, hogy mikor mit fog csinálni. Ezt nagyon kevesen viselik el. És, sajnos, itt te vagy az, akinek többet kell engednie, ha azt akarod, hogy működjön.

Azt viszont megint csak te tudhatod, hogy belefér e még.

Biztos h bulizik?

Mármint nem akarok itt egyből rosszra gondolni v bármi meg nem akarlak elbizonyitalanitai

23-mas

Nem, csinálj programot nélküle.