Egyszer tényleg megtalálja az ember azt a párját akivel éveken, évtizedeken át képes boldogan, szerelemben élni? Vele nem lesz olyan, hogy valami újra vágysz? Ha esetleg elmúlik a szerelem, ellaposodik egy idő után visszatérhet?

Ahogyan indult eszmefuttatásom:

1.5 éve vagyok kapcsolatban a barátommal, akivel harmónikus kiegyensúlyozott kapcsolatom van, azonban úgy érzem hogy legalább egy jó féléve hogy elmúlt részemről a szerelem. Ő még ugyanúgy szeret mint a legelején, én viszont már nem vagyok oda érte, nem érzem hogy szerelemmel szeretem csak azt, hogy szeretem mint embert.

Amiért nem szakítok: mivel mint mondtam, nincsennek problémák, nincsennek veszekedések így nagyon nehéz lenne szétválni és abban reménykedem, hogy visszatérhet a szerelem. Lehetséges ez?

Egyszer találkoztam egy fiúval aki ámulatba ejtet. Róla ábrándoztam nap mint nap, azt kvántam bárcsak vele lehetnék.. Hosszú hónapokat szenvedtem, de leküzdöttem ezt a "vágyat" amit a fiú iránt éreztem.

Telnek a hónapok, várom hogy visszatérjen a szerelem, de nem történik.

Ismét találkoztam valakivel. Ugyanaz a magával ragadó érzés... Talán még erősebb, mint amit az előző fiú iránt éreztem. Az érzés kölcsönös és nem tudom mi tévő legyek. Hagyjam ott a párom, jöjjek össze az új fiúval?

Ennek vége lesz egyszer? Hogy az ember újra vágyik?

A jelenlegi barátommal is úgy jöttem össze anno, hogy volt valakim akit nem szerettem már, és szerelmes lettem belé.

Egy ismerősöm és anyukám is azt mondta, hogy egyszer találok egy olyan személyt aki mellett lehet sőt biztos hogy elmúlik az a hú de nagy szerelem, de attól vele akarsz lenni és nem fogsz vágyni másra.

Nos, feleségek, hosszú párkapcsolatban lévők: ti hogyan gondoljátok ezt?

Nektek is van, hogy valakit meglátva elkap a vágy, hogy vele milyen jó is lenne minden? Elhesegetitek és éltek tovább? Vagy megtaláltátok azt a párt aki mellett nem éreztek ilyet?

írjatok!!