Van esély arra hogy megváltozzunk?

Nem könnyű ezt eldönteni, vannak érvek és ellenérvek. Épp ma olvastam, hogy egy kapcsolat csak akkor menthetetlen, ha a felek már veszekedni sem tudnak egymással...

A saját tapasztalatom alapján viszont azt mondanám, hogy jobb, ha békében elváltok. Én 8 évig voltam olyan kapcsolatban, amiben állandóan martuk egymást, én mindíg reménykedtem, hogy majd jobb lesz. Hát, nem lett.. és közben rengeteg időt elpazaroltunk. Én nagyon bánom, hogy képtelen voltam még idejében abbahagyni.

De biztos, hogy lesznek, akik azt írják, hogy nekik sikerült, de az tény, hogy ennek az a feltétele, hogy mindketten akarjatok változtatni, és ezen keményen dolgozzatok! Anélkül hiába.

Attól tartok, nem fog tetszeni amit írok. Úgy gondolom, ez a kapcsolat megromlott. Persze javítani lehet(ne), nagyon jó, hogy megosztjátok egymással a gondjaitokat. És ez eddig rendben is volna, de mégis újra felbukkannak a problémák! Vagy nem célratörően, lényegbevágóan közlitek egymással (mert ha már mondasz/mond valamit, akkor értelmesen, vagy sehogy!), avagy elfojtott gondok állnak a háttérben.

Egy egyszerű példa - rám: már egy ideje sulis gondom van, amivel holnap kell véglegesen szembenéznem. Ez az én gondom, rám tartozik, mégis a barátomon vezetem le a feszültségem, minden ok nélkül. Egyáltalán nem tehet róla, sőt, még segíteni is próbál, egyáltalán nem piszkál, mégis valamibe bele tudok kötni, mert belül nagyon nyomaszt a gondom!

A sok felhalmozódott lelki bántásból persze, hogy csak nagyobb lesz. Ebből az látszik, hogy mégsem teljesen beszélitek meg a gondjaitokat. (Ha már fizikai bántalmazás jelentkezne, akkor abszolút egyértelmű lesz a válasz: ott hagyod őt.)

Ha nem sírnál minden nap, akkor azt mondanám, zökkenők minden kapcsolatban vannak. De hogy ennyire súlyos a helyzet, így azt hiszem, jobb lenne, ha nem 'nyűglődnétek'. Hosszú távon visszaköszön majd a feszültség (akár már máson is levezeted, ilyenkor én úgy érzem, mintha nem lenne önkontrollom). Persze, szereted, és ő is mondja, de valahogy mégsem azt érzed, mikor el kezd piszkálni és sírva fakadsz, nem igaz?

Ez legyen az első és utolsó esélyed, amit neki adsz. Még mindig lehet, hogy az elfojtott probléma áll mögötte, amit vagy nem akar megosztani veled, vagy még ő sem meri beismerni saját magának. Ezt mielőbb ki kell deríteni, és utána lépni, ha szükséges.

Ha valami történik, akkor írhatnál ide, hátha kiderül valami! :) Üdv, famerilla.

Rendes Tőled, hogy segíteni próbálsz/segítettél neki, egy barátnőnek kell is, na de nem a Te egészséged árán! :) Ha miatta a végén Te jársz rosszabbul, akkor nem neked kell segítened. Esetleg szakemberhez elküldeni, ha saját magával nem boldogul. Te segítettél, megtetted, amit tudtál. Talán ez az igazi énje... Ne hagyd, hogy teljesen tönkretegyen.

famerilla.

Hát én is nagyon remélem! :) Sok sikert a jövőben!

famerilla.