Azzal az emberrel vagy együtt, akit szeretsz?

Igen.

Soha nem voltam csak azért együtt valakivel, hogy "legyen valakim", ill. sosem ugrottam egy kapcsolatból a másikba (sőt, lehetőségeim szerint kerültem őket), így ez nem meglepő :) Ráadásul a férjemmel nagyon megtalálta a zsák a foltját, nem volt még ennyire kiegyensúlyozott, boldog, működő kapcsolatom, nem voltam ennyire szerelmes sem.

A férjem előtt 3 kapcsolatom volt, az első kettő már elég régen, nagyon ritkán jut eszembe bármelyikük, ha eszembe is jut, akkor mindig valami konkrét dologról. A férjem előtti legutolsó kapcsolatom (4 évvel azelőtt lett vége, mielőtt összejöttünk volna, addig egyedül voltam) viszont nagyon viharos volt, előfordul, hogy a fejemben van.. barátokból lettünk egy pár, nagyon nagy szerelem volt, az első évünk mint a mesében, viszont utána nagyon nagy problémák kezdték felütni a fejüket, önbizalomhiányból fakadó vádaskodás, féltékenykedés, a srác nem tudott túllépni a komplexusain (megsúgnám sosem adtam okot bizalmatlansága, neki bevallottan saját magával volt baja), nagyon sokat kezdett el inni, füvezni, majd meg is ütött, így hiába szerettem, nem volt más választásom, mint szakítani.. Aztán még két évig zaklatott, írogatott, a szüleimhez járkált, éjjel dörömbölt az albérletem ablakán, követett, megütött, hívogatott rejtett számról, fenyegetett, zsarolt mindennel, még a céges emailemen sem hagyott békén. Szerettem őt, sajnáltam őt, de miután a kapcsolatunk alatt minden lehető dolgot megtettem, hogy segítsek (folyamatosan mellette álltam, biztattam, munkát szereztem neki, még pszichológushoz is elvittem, az első 2 találkozás után nem ment el többet, mert inkább betépett), egyszerűen eljött az a pont, hogy nem tudtam érte tovább felelősséget vállalni. Előbb kellett volna talán, de még fiatal voltam és tapasztalatlan, próbáltam a végsőkig küzdeni a dologért.

Sokáig bennem volt, a "mi lett volna, ha", pont a fentiek viharossága miatt, és amiatt, hogy én őt még mindig nem tartom rossz embernek, csak valami nagyon összekuszálódott a fejében.. Eszembe jut néha, hogy vajon mi lehet vele, remélem, jól van és megtalálta a kiutat.. De nem keresném meg ill. oldanám fel a tiltást ettől függetlenül, félek, hogy jelnek venné és visszacsúszna abba a pszichotikus állapotba, amiben volt, amikor utoljára hallottam felőle.

Örülök ennek a tapasztalatnak, mert rengeteget tanultam belőle, na meg ha nem lett volna ilyen csúnya vége, valszeg nem ismerem meg a férjem sem, és nála fantasztikusabb társat elképzelni sem tudnék. Most már tudom, milyen kapcsolatnál nem érdemes lejjebb adni :)

Én is azzal vagyol együtt, akit szeretek. Nehéz kapcsolat, de haladunk előre szépen, és boldogság van, úgy érzem, az idő az én fáradságomat igazolja. :)

Az ex néha eszembe jut, de nem a pozitív dolgok... inkább akkor, amikor a párom értékeli, amit érte teszek, mert az exem nem tette... és hálát adok az égnek, hogy szakítottam.