Szerintetek ezt még meg tudjuk oldani?

Sziasztok! A barátommal hét elején összekaptunk. Távkapcsolatban élünk lassan egy éve, mivel egyetemen tanulok, viszont ez csak átmeneti, mert szeptembertől ő is itt fog továbbtanulni. Már hónapok óta szinte rá se lehet ismerni, készül az érettségire, de olyan elszántsággal, amilyet még életemben nem láttam. Nagyon büszke vagyok rá, hogy ennyire törekszik és próbálja elérni a célját, viszont vannak negatív oldalai is. Gyakran frusztrált, feszült, éjszakákon át tanul. Próbálok neki segíteni, amiben csak tudok, tanácsokkal, kicsit megnyugtatni, hogy nem olyan nehéz mint mondják. De mintha meg se hallaná, hónapok óta rossz a kedve, mert elrontja, nem veszik fel, stb. Kicsit félek, hogy amiatt nem fog úgy teljesíteni, ahogy szeretné, mert bemesélte ezeket a butaságokat magának. Hétfőn sajnos én is feszültebb voltam a szokásosnál egy matek zh miatt, amire egyhuzamban 10 órát készültem, mert kezdtem kifutni az időből. A barátom furcsán viselkedett már a nap elejétől fogva, csak válaszolgatott a kérdéseimre, de azt is nagyon kedvetlenül. Aztán meg is jegyezte, hogy rossz kedve van, amit sajnos figyelmen kívül hagytam, mert azt hittem csak a szokásos és rövid idő alatt rendben lesz. Később írta, hogy elege van a változásból. Megkérdeztem, hogy mi változik, azt felelte, hogy az élete. Írtam neki, hogy azt tudom, de pontosabban mire gondol, hogy új egyetem, a költözés, a barátok vagy pontosan mi zavarja és hogy érzi. Erre írta, hogy hagyjuk. És ekkor (már nem tudnám megmondani miért), de ezt válaszoltam:"Oooké, ha még velem sem szeretnéd megosztani, akkor nem tudom kivel. Márpedig én már átmentem ezen, ha ugyan arra gondolunk, nem vagyok gondolatolvasó", amire a válasza: "húha. csodás hangnem, lélekmelengető hozzáállás. miért nem lep meg? szia.". Nagyon jól tudom, hogy probléma nélkül lerendezhettük volna, de nem osztott meg szinte semmit az utóbbi időben és ezzel csak még jobban úgy éreztem, hogy elhidegül. Túlreagáltam és bocsánatot is kértem. Viszont nem ír, annyit mondott, hogy nem érdekli a bocsánatkérésem, meg úgy unblock semmi se. "Egyrészt, kaptam már az "oooooké, mosom kezeimet stílusból". Másrészt, ha te mosod kezeidet, akkor én is." Ennyit írt. Ma fogunk találkozni de nem tudja, hogy szüksége van-e egy kis időre vagy hogy meg szeretné-e beszélni. Hogy próbálnátok ezt a helyzetet rendbe hozni? Köszönöm a válaszokat!