Hogy tudnám rendezni magamban az érzelmeimet? Úgy érzem, hogy ketté kéne szakadnom, hogy mindenki boldog legyen.

Lassan 4 éve vagyunk együtt párommal, nyáron lesz 1 éve, hogy összeköltöztünk. 2 évig csak hétvégén találkoztunk, mert más városokban tanultunk, majd érettségi után én is abban a városba tanultam tovább, ahol ő (nem csak miatta, egész életemben itt akartam tanulni). Ő testvérével és barátjával lakott, én koleszos lettem. A testvére sosem bírt elviselni engem, sosem akart beszélgetni sem. Csúnyán összevesztünk, mert meggyanúsított olyannal, amit nem is tettem meg. Valószínűleg zavarta, hogy hetente 2-3 alkalommal ott aludtam (háromszor használtam a wc-t, meg csapvizet ittam, de ő valószínűleg elvárta volna, hogy fizessek érte, de akkor meg miért nem mondta?!..). Barátom szülei sem bírnak engem, mert nem gazdag családból származom, így meg sem hallgatták az ő oldalát. Mi úgy döntöttünk, hogy összeköltözünk egy rokonom házába, aki pár éve meghalt, én közel álltam hozzá. Itt kezdődtek a problémáim.

Én nagyon szeretek otthon lenni a családommal hétvégente, mióta még tovább tart, hogy hazaérjek, teljesen meg vagyok kattanva. Ha vissza kell jönni, sokszor sírok, hogy még maradni szeretnék. Barátom ezt teljesen magára veszi, pedig nem miatta sírok, örülök, ha újra találkozhatunk. Valahogy nem tudja megérteni ezt az egészet. Míg kollégiumban laktam, nem volt ilyen problémám. Az is zavar, hogy szüleimnek így sokkal többe kerülök, mint 1 éve. Dolgozni még nincs lehetőségem, párom lassan 1 éve dolgozik suli mellett. Ő emiatt ritkábban tud/van kedve hazamenni. Azt is szeretné, hogy hétvégén menjünk el valahová néha, de most 3 hétig vele voltam, sehová nem mentünk...

Úgy érzem, hogy ketté kéne szakadnom, hogy egyik részem vele legyen hétvégente is, a másik részem meg otthon legyen.

Valaki legyen szíves adjon tanácsot, mert erre az egyébként jól működő kapcsolatunk is rámehet!