Banális, de váljak el a férjem múltja miatt?

Rövid sztori: mosolyszünet volt köztünk a férjemmel úgy egy éve, néhány hétig egy abszolút más probléma miatt. Ez idő alatt én nem laktam vele, azonban hozzáköltözött a korábbi házasságból született, fiatal felnőtt fia. (A ház a férjemé.) Azért, mert nálunk nyugiban lehet, az édesanyjával való kapcsolata goromba, mindkettejük részéről. A gyerek édesanyjával kötött házasság annak idején nagyon terhelt volt, és a férjem sok esetben arrogánsan viselkedett velük. Ezzel magyarázom (bár simán lehet, hogy tévedek), hogy a férjem a legnagyobb döbbenetemre konkrétan 5 évesként kezeli a felnőtt, bár stresszes, önbizalomhiányos és önállótlan "gyereket". Sok esetben gügyögve szolgálja. Nincsenek elvárásai. Nem szól rá. Nem kér tőle otthoni közreműködést sem. A másik véglet is megvan azonban: ilyenkor túl arrogáns vele és indokolatlanul bántja.

Megbeszéltük a férjemmel, hogy a gyereket nyilván békénhagyjuk, hisz neki a legrosszabb- nem találja az útját. De ettől még a tiszteletlenséget vagy a figyelmetlenséget szóvá tesszük, de ezek apróságok, pl: "megbeszéltük, hogy itthon le kell venni a cipőt, szóval légyszives". Ilyesmik ezok az apróságok.

Egy idő után azt vettem észre, hogy én szólok - a férjem nem. Nyilvánvaló dolgokért sem. Ha szólok, vagy felelősségre vonom a srácot, az apja csak hallgat, nem kapok megerősítést, amitől teljesen hülyén érzem magam. De tudom fokozni, mert jó ideje azt vettem észre, hogy a gyereket nem, de engem viszont minden apróságért leszúr a férjem-azelőtt sosem tette. Azt érzem, hogy logikusan nyilván nem kéri azt tőlem, hogy hagyjam a srácot a fejünkön ugrálni, de érzelmileg nem tudja elrendezni magában, hogy a gyereket néha megkérem erre-arra vagy felelősségre vonom. (ezek is apró dolgok, de fontosak, pl jól esne, ha megköszönné az ebédet legalább néha, vagy érthetően beszélne, nem motyogva stb).

Én azt hiszem, a férjem túlkompenzálja a múltjuk "jóvátételét", és talán ezt várná tőlem is, ami tök irreális. Mert nem tudom végignézni, hogy gyakorlatilag a csendes rabszolgája lett a gyereknek. Azt mondtam, én ezt nem tudom végignézni, már csak azért sem, mert így elszúrja azt a keveset is, amit még tehet a gyerkőc neveléséért, végül is nem zsarnokot akar nevelni, nem? És azt is mondtam, hogy ezt én nem csinálom, csak ugye akkor kész a burkolt konfliktus. A kapcsolatunkba éket vert a férjem kompenzálása. Mert erről az egészről szerintem nem a gyerek tehet.

Mit gondoltok erről? Hogyan menthetném a menthetőt? Köszönöm.