Lehetek valaha igazán boldog?

Nem akartam túl bonyolultan írni a történetet, de 2006-ban egy kisebb baleset folytán az akkori orvosom azt mondta, hogy nem lehetek terhes. És a mostani páromnál meg is voltam lepődve, hogy bekaptam a legyet. Ez a kapcsolatunk kezdete után kb 3 hónappal történt. Amiatt,hogy a páromba nem voltam szerelmes, a babámnak annyira örültem, mint még soha. Eszembe sem jutott igazán, hogy elvetessem. Szóval ő az egyetlen jó döntésem az életemben. A felelőtlenségemmel kapcsolatban van némi igazság, nem is csak a páromat akartam hibáztatni. Na de egy ép elméjű ember ilyet szerintem nem csinál. Már otthagytam volna, ha valamilyen szinten nem kötődnék hozzá. És a kislányunk most már végképp tudja,hogy kik a szülei. Ezt én rontottam el. Nem kellett volna idáig húznom a dolgot, de most már magamra vethetek. Az anyukám a párom által engem is nehezen tűr meg,de ez elötte is így volt. Szóval a párommal egymásra számíthatunk igazán,mert neki már nincsenek szülei,testvérei nem is voltak. Ha elhagyom a párom, valószínű,hogy képtelen leszek 37 ezer Ftból felnevelni a kislányom. (hozzáteszem, folyamatosan rendőrségre járunk, mert a párom a volt családja felé nem fizet gyerektartást.Akkor én hogy követeljem, ha ott is a bírósági végzés ellenére nem teljesít??) Ha nem is tudtok igazán véleményt adni,de azért jó volt kiönteni a lelkem. Köszönöm mindenkinek, aki a hibáim ellenére valamennyire is mellettem áll.