Lehetek még valaha normális? Mi vagyok egyáltalán?

Fiatal vagy,első évek mindig szpással kezdődnek aztán kezded el élvezni az életet...Felesleges olykor rettegned,majdnem erőszakról nem tudok mit mondani mert ehhez is 2 ember kell és lehet hogy csak te voltál az aki túldramatizálta a dolgot,vagy csak valamit félresugalltál....

Szerintem lehet jobb lenne ha anyukáddal kibeszélnéd magadat,ő is volt lány jopbban megért téged mint a faterod(ő lehet hogy levágná a exfiúd veszzőjét) :)

Semmi gond majd lesz jobb is!!!

Úgy gondolom aki pszichológus/pszichiáter segítségét kéri az semmiképpen sem tekinthető selejtesnek! inkább megtett egy lépést a gyógyulása érdekében!

Amit leírtál az egyszerűen borzasztó! 2 gyermekes anyukaként mondom, hogy valami megoldást kéne találni ennek orvoslására mert igen is ebből a krízisből amiben most vagy van rá lehetőség, hogy kilábalj!

Ehhez az első lépés, hogy okvetlenül felkeress akár egy iskolai pszichológust, vagy a nevelési tanácsadóba is segítséget tudnak ez ügyben nyújtani. Nekik szülő nélkül elmondhatod a problémádat és segíteni fognak mert ez a kötelességük!

Később ha szeretnéd abban is tudnak segíteni, hogy a szüleiddel rendezni tudjad a viszonyodat!

A te esetedben igen is fontos, hogy merj kérni segítséget!

Ha úgy gondolod nyugodtan írhatsz nekem privit!