Mit tudnek kezdeni ezzel a helyzettel? Tanacstalan vagyok!

Bocsanat, ekezetet most nem tudok irni.

Megprobalom rovidre fogni: tobb mint egy fel eve megismertem egy sracot (o 25, en 19). Amerikaban el, egy jo ideig azt sem tudtuk, hogy nez ki a masik. A kezdetektol volt koztunk valamifele kemia, de akkor meg kapcsolatban voltam es neki is alakultak a dolgai egy lannyal. Vegul beleszerettem es szakitottam a parommal, ahogy o is megmondta a masik lanynak, hogy engem szeret. Ket honapja osszejottunk. Azota sokat vitatkoztunk, foleg a tavolsag miatt. Nekem nincs penzem kimenni, se idom iskola se munkahely miatt, neki pedig mindketto van. Megigerte hogy meglatogat, ugy 4 napja erkezett volna, de elotte osszevesztunk egy hulyesegen es lemondta a repulojegyet. Azota kibekultunk, es kozolte hogy majd jovore jon. Konyorgom, marcius van! Nekem szuksegem van arra, hogy a paromhoz bujhassak, vele aludhassak, es neki semmibe se telne ezt kivitelezni, de nem akarja.

Tegnap megkerdeztem, hogy csak szexualisan vonzodik-e hozzam; nem valaszolt. Azt mondta fel idejonni, mert ha lefekudnenk utana nem biztos hogy birna honapogik enelkul. Duhos lettem es azt mondtam, ne aggodjon, konnyen fog talalni mast helyettem akihez igy vonzodik... a valasza az volt, rendben.

Mindenki azt mondja, szakitsak vele mert nevetseges ez az egesz... de szeretem. Jobban mint eddig barkit is valaha, mert a jo oldala egyszeruen csodalatos. Magam sem tudom miert nem vagyok kepes erre, de nem akarom hogy vege legyen, ugy erzem, mintha ki akarna szakadni a mellkasom a helyerol ha erre gondolok. Mit tehetnek? Hogy oldhatnam ezt meg szakitas nelkul, vagy hogy lephetnek tul, ha nem is akarok?