Ellaposult a kapcsolatunk, most meg már magával sem foglalkozik?

4 éve vagyunk együtt a barátommal,de néhány hónapja érzem, hogy nagyon lapos, és egyhangú lett a kapcsolatunk. Szerettem volna programokat szervezni, de egy mozira is könyörögni kellett, hogy menjünk.

Aztán hétvégente egy napra munkát kaptam egy kocsmában, ahová régebben is jártunk, így szinte mindenkit ismerünk. Ez jó is volt egy darabig, mert legalább rendszeresen kimozdultunk, ő is ihatott a barátaival stb. Mivel nem nagy forgalmú hely, így van időm mindig foglalkozni vele is, másokkal is tudok beszélgetni, mintha nem is munka lenne. Aztán elkezdett fontosabb lenni neki mindenki más. Ha kiment cigizni, már nem elszívta és visszajött, hanem volt, hogy lelépett ide-oda, aztán órák múlva jött csak vissza, más lányoknak egyre többször tesz nyomulós megjegyzéseket, néha elég tapló módon tud beszélni velem, amivel olyan, mintha vagánykodni akarna mások előtt, és többnyire megpróbálja azzal elintézni, hogy "dehát én szeretlek", vagy hogy "azért vagyok bunkó, mert idegesítő a hisztid"..

Sokszor már nincs egyszerűen témánk, amiről beszélgetni tudnánk, mert ami engem érdekel, és mesélek neki róla, csak bólogat, aztán közli, hogy őt ez nem érdekli.

És ha ő így, akkor én miért hallgassam végig az ő borzasztó hosszú sztorijait kocsikról, meg szerszámokról...

A szexuális életünk is eléggé megváltozott. Amin azért sem csodálkozok, mert a személyes higiéniájára sem ad már túlzottan, ami eszméletlenül zavar. Pár napja konkrétan veszekedni kellett vele, hogy elmenjen lezuhanyozni. Szinte minden hétvégén legalább egy napot iszik, többnyire részegedésig, így oké, egye fene, ha hazaérünk dőljön le aludni. De az, hogy fekszik, ébren van még, a telefonját tudja nyomkodni, de ha megkérem, hogy legalább a retkes ruháját vegye le, azt nem hajlandó. Másnap délelőtt felkelt, evett, jobban volt már, és megkértem, hogy menjen el zuhanyozni mielőtt elmennénk az unokatesóm szülinapjára, de nem volt hajlandó, mert "úgyis mindjárt este van, minek tusoljon egy nap kétszer". Pedig előtte való nap koncerten voltunk, amit végig tombolt, és durván megizzadt, büdös volt, és koszos. És persze megint én voltam a hisztis..

Amikor éreztem, hogy kezd lankadni a libidóm, próbáltam új oldalról is nézni, vagy keresni a barátomban dolgokat, amik régen esetleg vonzottak, de megfeledkeztem róla, de így egyszerűen nem megy.

És az sem segít, hogy mániája, hogy ha szexelünk kezdjük gumi nélkül, és útközben húzza fel, viszont ez a pont többnyire mindig úgy esik, hogy nekem már nagyon jó lenne, ő akkor megáll, és akkor húzza fel...így mostmár inkább meg sem próbálom élvezni, ameddig fel nem húzza..

Tudom, hogy nagyon gáz ilyet mondanom, de sokszor már elolvadok egy sorozatban látott jó pasitól is, de a páromtól van, hogy szex közben sem. Egyszerűen unalmas.

De máskor meg hozzámbújik, ölelget, csokit vesz és százszor elmondja, hogy mennyire szeret. Szóval fogalmam sincs, hogy ez javul e majd vagy sem.

Azt igazából hiába mondjátok, hogy üljek le és beszéljem meg vele, már megpróbáltam. Sokszor.

Más ötlet?

Köszi L21