Van itt olyan, akinek első, hosszú kapcsolata során előjött olyan probléma, hogy bár komolyan terveztek egymással, az egyik fél még nem élte ki magát, tapasztalni akart? Valahogy sikerült együtt maradni végül?

Volt. Most újra együtt vagyunk,de előtte folyton azt éreztem,hogy nem éltem ki magam.Nem gyakran,nagyon ritkán forogtak bennem ilyen gondolatok.De aztán a fejembe vettem annyira,hogy ezen vesztünk össze és szakítani is akartam.Pár hétig nem beszéltünk,nem jelentkeztünk egymásnak.Nagyon úgy éreztem,hogy nem fer,hogy ő előttem kiélhette,kitombolhatta magát,én meg akkor kezdtem volna az "életem",amikor összejöttem vele.

De a szerelem és hiányérzet túlságosan nagy volt bennem és nem tudtam csak így befejezni,szeretem.

Nem akarom emiatt elhagyni.

Talán a jövőben ez vissza fog ütni,nem tudom,remélem nem bánok meg semmit,mert boldog vagyok vele.

4 éve vagyunk együtt,ezt a megszakítást nem beleértve.

Én is átmentem pontosan azokon a problémákon amiket a kérdésben emlitesz. Mi 14 és 16 évesek voltunk mikor osszejottunk, nyilván mindkettőnknek első komoly kapcsolata. Mostanra több mint 5 éve vagyunk együtt, és csak most jutottunk el odáig, hogy már biztosan nem vagyunk másra, csak egymásra. Ehhez az kellett, hogy időnként szuneteltessuk a kapcsolatunk, amikor úgy érezte valamelyikük (aki legtöbbször én voltam), hogy szüksége van egy kis független életre. Sokszor éppen azért döntöttem szakítás /szünet mellett mert tudtam hogy ő az aki nélkül nem tudnám leélni az életem, viszont azt is tudtam, ez nem kivitelezhető anélkül hogy kieltuk volna magunkat. A leghosszabb külön töltött idő alig fél év volt, legtöbbször viszont hetek elegendőek voltak.

Mostanra megérettünk arra, hogy ne jatszadozzunk tovább, hanem komoly terveink és közös céljaink legyenek. Elerkeztunk ahhoz a ponthoz, ami után már nem férne bele több szakítás. A következő már az utolsó volna.Viszont nem gondolom hogy lesz ilyen. :)

Én úgy vélem, akiknek együtt kell lenniük, azokkal bármi is történjék, eljon az ő idejük, mikor már mindketten érzik, hogy nincs szükségük másra.

17-es, az, hogy valaki szeret annyira, hogy eljegyez, az meg nem garancia. A szerelem nem eleg, ha nem vagytok egy hullamhosszon.

Es hivjatok cinikusnak, de a legtobb valaszolo a huszas evei elejen jar. Megkerdeznem 10 ev mulva, hogy meg mindig egyutt vagytok-e. Amikor az a kerdes egyre surubben jon elo, hogy te akarnal valamit, de a parod nem, te kompromisszumot kotsz es a szonyeg ala soprod azt a kis hangot, de egyre surubben fog elo jonni.

Mert az elet nem csak abbol all, hogy ferjhez megyunk, gyereket szulunk aztan bamuljuk a tv-t szombat este.

Jo, ha valakinek ez eleg, de tapasztalom szerint, ha valakiben felmerul a gondolat, hogy nem elte ki magat, az azt jelenti, hogy valami nagyon is hianzyik, csak mivel mar 10 eve benne van egy kapcsolatban, akkor mar nem "illik" ilyennekkel elohozakodni.

Volt. 5 éve voltunk akkor együtt (én akkor 19, az ex 23), mikor szétmentünk.

Fél év után újrakezdtük, 1 évre rá megszületett a lányunk.

3 és fél éves volt, mikor aztán újra szétmentünk.

Nem akarok részleteket írni, mert holnap reggelig itt ülnék.

28N