Én vagyok túl feminista vagy ez tényleg nem normális?

Bennem van amúgy is egy félsz. Hiszen anyuék házasságában sincsen minden a legnagyobb rendben, legalábbis 20 éven át állandóan azt kellett látnom, hogy a nőknek otthon semmi szerepük és a nők senkik, akiket bántani, megalázni és robotként lehet használni, és a férj otthon élvezni, hogy a nő függésben van tőle. Ennyit erről, nem folynék bele nagyon, mert mélyen érint lelkileg.

Anya óva intett az ilyen férfiaktól. A barátom azt hittem más. De ahogy kezdtem megismerni láttam, hogy náluk a régi neveltetés volt porondon. A barátom 21 éves és még mindig az anyukája takarítja a szobáját, a szennyesbe nem képes összeszedni a cuccait és az ételt ugyan szereti csinálni, de azért elvárja, hogy elé tegyenek egy minőségi ebédet. Mivel az édesapja korán meghalt, így kb. úgy tekint magára, mint családfőre, aki otthon mint egy kisfőnök igazgatja a családot. A baj, hogy az anyukája és a nagymamája is meghunyászkodó vele szemben.

Az utóbbi időben pedig sorkerült egy beszélgetésre, ahol témába jött a "majd mi lesz ha házasságban élek" téma. És nyíltan kijelentette, hogy a nőnek a dolga végezni a koszos munkát, az ő dolga a porszívózás (még szerintem életében nem porszívózott), a Wc takarítás (ő ahhoz hozzá nem nyúl), és ami a legjobban felháborított, hogy ő ELVÁRJA, hogy elé tegyék a kaját! Mégis milyen jogon vannak elvárásai a másiknak a párja felé? Én ugyan senkinek nem vagyok hajlandó elvárásból elé tenni a kaját. Az ember egy friss házasságban örül, hogy kedvére tehet a férjének és megmutathatja, hogy milyen házias gondolom, de senkitől nem VÁRHATJA el senki, hogy csinálja, mert hol van az rám írva, hogy takarító vagyok, vagy szakács? Erre már csak annyit válaszoltam, hogy na az nekem is jól esne.

Szerintetek? Csak én reagálom túl vagy ez az uram-asszony kapcsolat már tényleg régen nem így működik?

Hogy beszéljek vele erről?