Szeretem, de nem vagyok mellette boldog. Mit tennétek ti?

Sziasztok! Hosszú lesz viszonylag a kifejtés,hogy valós véleményt tudjatok alkotni.

Szóval a barátommal 10 hónapja járunk,mindketten 20 alatt vagyunk. Neki én vagyok az első barátnője,az első csókkal meg mindennel együtt.A nyár nagyon jó volt együtt,sok program,sok közös idő,ilyen 1-2 napokat nem találkoztunk csak. Ősszel ő kezdte az egyetemet,én csak jövőre megyek. Nagyon messze van,eddig minden hétvégén hazajárt,most úgy döntött,nem fog. A hétvégi estéket együtt töltjük,néha már a késő délutánt meg a délelőttöt is,kb így találkozunk. Problémák,veszekedések mindig is voltak,rajtam ősszel kijött egy kis depresszió,akkor miattam volt mélypont,de mondhatni küzdött értem,ezerszer szakítani akartam és türelmes volt,mellettem állt,rendbejöttem. Aztán most volt nála is mélypont,azt is helyretettük,de a kapcsolat valahogy nem adja már meg nekem azt a boldogságot. Becéz,bújik,néha-néha meglep csokival vagy virággal,de már nem annyit és nem olyan intenzíven,mint régen. Nekem pedig ez hiányzik. Foglalkozik a hobbijával,nem akarja minden percét velem tölteni,sokszor rám a hétvégéken is csak később jut idő,mert otthon csinálja a hobbijával kapcsolatos dolgait. Azt is értem,hogy sokat kell tanulnia,de ha ott marad a koliban hétvégén,akkor bulizni azért elmegy. Igénye van a külön bulizásra,ez meg nekem kicsit magas,oké,ha hétköznap elmenne bulizni az egyetemista barátaival,azt még megértem,de volt,hogy itthon volt egy hetet és akkor is elment egy este olyanokkal,akiket én is ismerek és mehettem volna vele. Valahogy nekem a sok kimutatott érzelem hiányzik a kapcsolatból,ami korábban volt,hogy még álmában is mindig ölelt,most néha már átfordul éjjel a másik oldalára vagy ilyesmi,nyáron pedig még azon vitáztunk,ha én valami buliba nem akartam vele menni. Nem tűnnek ezek nagy dolognak,tudom,de a változást látni rossz érzés,szomorúvá tesz. Most is több napot együtt voltunk,mégis hazajöttem és sírtam,mert hiába volt jó,nem azt kaptam amit korábban és ami hiányzik. Nem vagyok boldog,de szeretem őt és mást el sem tudok képzelni hogy hozzámérjen,neadjisten hozzá.Attól tartok,hogy én most csak magányos vagyok,mert kihagyok egy évet a suliból és az összes barátom viszont nem,tehát nekem a vele való beszélgetés teszi ki a napjaimat leginkább, meg néha dolgozom(olyan tanácsot nem kérek,hogy foglaljam le magam,a körülményekhez mérten megteszem) és hogyha én is bekerülök egy más közegbe,akkor már nem fogok akarni vele lenni. De nem lennék képes szakítani vele még,mert tényleg nagyon szeretem,mindent el tudok mondani neki és szükségem van rá. Beszéltünk már erről,szerinte minden rendben van a kapcsolattal,a mostani pár napról is azt mondta,nagyon jó volt,nagyon tetszett neki,jók voltak a programok és nagyon szeret...de valahogy mégsem ezt érzem. Tudom,hogy egy érzelmek nélküli kapcsolatban nem maradna és nem is csalna meg,szóval tényleg szerethet valószínűleg,más pedig nincs neki,de akkor sem azt kapom tőle,amit korábban és amit szeretnék.Ezt is mondtam már neki,de erre leginkább megrántja a vállát,hogy de hát ő szeret,ha pedig alapból nem olyan,akkor értem én,hogy nem erőszakolhatom ki,hogy folyton a nyakamban akarjon lenni,mert az tenné csak igazán tönkre az egészet.De most is,a három órás vonatúton és végig tudtam volna ölelkezni meg csókolózni,ő meg néha megsimogatott,megfogta a kezem,vagy megcsókolt,de nem bújt úgy,ahogy hónapokkal ezelőtt tette volna. Szerintetek mi a teendő ebben az esetben? Lehetséges,hogy tényleg szeret és csak úgymond az újdonság varázsa hagyott alább és már nem az a rózsaszínség van a kapcsolatban,hanem valami mélyebb? Én mit tegyek? Próbáljam elfogadni ezt így,mert ez lesz majd a jó,vagy szerintetek tönkrement? Ha számít valamit,az apja is ilyen ridegebb fajta,azon is gondolkodtam,hogy talán örökletes a személyisége vagy ilyesmi és ez nem jelent problémát. Egyébként,ha olyanja van,pl amikor két hétig nem találkoztunk nemrég,úgy bújt,mintha soha többé nem láthatna,ölelt,becézett,simogatott,szóval egyértelműen azt láttam,hogy nagyon hiányoztam neki,de például nem volt az,hogy fejvesztve rohant hozzám miután hazaért,mégis mikor már együtt voltunk,el se engedett. Bocsánat,ha kicsit zavaros lett,próbáltam minden lényeges dolgot leírni,hátha tudtok tanácsot adni.