Szeretem, de nem tudok mellette "fejlődni"?

Lassan három éve vagyok együtt a barátommal.

Ő 18, én 19 éves vagyok.

Nagyon szeretem, viszont egyre jobban azt érzem, hogy a szerelem, szeretet már nem elég a kapcsolathoz. Úgy érzem, hogy nem találtam meg önmagam, nem tudom, ki vagyok, és mellette valahogy nem is találom meg. Ez sajnos már egy éve elkezdődött(hogy így érzek). Egyszerűen Ő a mindenem, de azt érzem, hogy jobb lett volna, ha anno bele se kezdek egy párkapcsolatba olyan fiatalon...úgy érzem túl éretlen vagyok még, amit többen is megerősítettek, és valahogy nem tudok a barátom mellett felnőni.

Sokszor korlátoz lelkileg dolgokban(például mondtam neki, hogy ki szeretnék menni külföldre tanulni, vagy amikor bulizni akarok menni, de csak fiúk vannak, nem enged el). Miatta számos programot mondtam le, mert csak akkor ért rá, amikor a barátaim, és így inkább vele találkoztam.

Úgy érzem, hogy egy csomó minden kimaradt az életemből, amiatt, mert folyton választanom kellett, bár nem mondta így ki, de sajnos kellett. Vagy Ő, vagy a világ.

Sehova nem jár el velem, semmilyen program nincs, csak az otthon ülés. Többen mondták, hogy mellette egy magamba forduló ember lettem, elmartam a barátaimat.

Ugyanakkor meg Vele is megéltem számos szép pillanatot, és a szerelem meg összetart vele...

Volt már valaki így? Ezen örlődöm egy ideje, hogy mi lesz a helyes döntés...félek, hogy ha szakítok, megbánom, hiszen szeretem...de ezt nem tudom, hogy lehetne megoldani.

Sajnos ezt így nem mondtam meg neki, mert nagyon lelkis, még a legapróbb dolgokat is támadásnak veszi.