Szerintetek jogos volt a számonkérés?

A helyzet az, hogy van egy lány aki nagyon tetszik Nekem és az eddigiek alapján abba a tudatban éltem, hogy ez kölcsönös. Egy helyre járunk le szórakozni, az utóbbi időben elég sokat szoktunk táncolni (salsa és más társastáncok), kölcsönösen keressük egymást, azt gondoltam nem véletlenül. Beszéltem az egyik barátnőjével, akivel egy házban laknak és elmondta, hogy szakított vele a párja és elég rossz kedve van mostanában, és azért is jár le gyakrabban szórakozni,mert el kell terelni a gondolatait az Exéről. Egyik este hazavittem a barátnőjével együtt, és megkérdeztem van-e kedve találkozni, de határozott nemmel felelt és elköszönt. Ez eléggé szíven ütött, de egy szót sem szóltam csak elfogadtam és mentem az utamra.

Szűk egy héttel később újra találkoztunk a közös szórakozóhelyen, sokan voltak lenn, másokkal táncoltam, nem mentem oda felkérni. A vége felé odajött hozzám, hogy van-e kedvem táncolni vele, amire igent mondtam, de közöltem, hogy csak 1 szám erejéig. A végén megkérdezte, hogy ezentúl nem fogom keresni a társaságát, amire azt válaszoltam, hogy ezt bízza rám és majd eldöntöm. Láttam rajta hogy rosszul esett neki, kiszaladt a mosdóba. A barátnője később odajött hozzám és leh..zett, hogy miért kellett ezt csinálnom vele?!

Kissé indulatosan válaszolva tudtára adtam, hogy mivel Én vagyok a férfi nálam van a labda kit kérek fel és ha nem szeretnék táncolni vele, akkor így járt és kész. Nem akartam megbántani a leányzót, de egy szimpla elutasítás után mit várt? Legalább indokolta volna meg a döntését.