3 éves kapcsolat után nem az a normális, ha közös jövőt tervez a pár?

Nem a 3 év a probléma itt, hanem, hogy még fiatalok vagytok, és igaza van, sajnálom de igaza van , hogy ezt még most nem tervezgeti.

amikor az ember benne van egy fa**sza kapcsolatban nem is mer arra gondolni h egyszer vége szakadhat annak a hiper szuper kapcsolatnak de 1-ik napról a másikra vége lehet.

mondjuk ez minden korban fenn áll.

Nem arról van szó, hogy ki érett ki nem, ez nem egy egyszerű döntés, hogy gyerekek meg házasság.

19 éves vagy!! Ő meg szintén csak 20! Fiatalok, élnetek kell még, neked is, nem rögtön suli után sutty belevágni a gyerekgyártásba meg házasságba.

Ha te ennyire izgága vagy és már gyereket akarsz, akkor nem biztos, hogy ő a megfelelő partner hozzá.

ÉS lehet h pont ellenkezőleg van és elég érett ahhoz, hogy tudja, ez még lehet h korai.

De, egy 3 éves kapcsolat után normális, amennyiben mind a két fél biztosnak gondolja a másikat, biztos a saját érzéseiben.

Ti meg fiatalok vagytok, és persze, álmodozz csak, de a keserű igazság, hogy fél év-1-2 év múlva lehet, hogy szétmentek.

Nyilván az ember nem úgy él benne egy kapcsolatban hogy folyton azon pörög, hogy úgyis elválnak, szakítanak, de jó ha az ember két lábbal áll a földön.

3 éve élünk együtt a párommal, esküvőt, gyereket tervezünk 3 éven belül, de nem vagyunk hülyék.. most teszünk a kapcsolatunkért, szeretjük egymást, bízunk benne, hogy 50 év múlva is együtt leszünk, de elfogadjuk, hogy a szakítás is benne van a pakliban. Ettől persze mi tervezünk, bár tény, mi már 25-28 évesek vagyunk.

Az hogy a barátod így reagál a te álmodozásaidra, terveidre..hát nekem arra utalna, hogy ő már kifelé tart és egyáltalán nem veled képzeli.

Mert szeret, csak 20 évesen két lábbal áll a földön és egyelőre nem akar előre tervezni 10 évvel.. Ha szeret, akkor nyilván bízik benne, hogy együtt lesztek, de minek álmodozzon?! Ez még nem egy elérhető, karnyújtásnyira lévő dolog.. te vagy feleslegesen ábrándozós.

Igen, nyilván ő is szeretne majd gyereket, házasságot.. (Ami amúgy annyira nem nyilván, mert lehet ezért is kerüli a témát, csak nem tudja hogy mondja el..na ez se lenne túl szép, de ez egyelőre kombinálás.)

Szóval ne hisztizz, felesleges.

Mi 24 évesek vagyunk. 3 éve együtt, ebből másfél évet kellett várnom az összeköltözésre. Most újabb nem tudom hány évig várok, várunk, most már spórolunk is a közös jövőre. De még így is viták árán értem el, hogy kezdjen el spórolni, mert ha akkor kezd el, amikor kitalálja hogy na neki kell saját ház, onnantól számolunk min. 3 évet kb, hogy önerőnk legyen. Szóval akkor elcsesztünk pár évet és semmit nem tettünk félre, ebben semmi logika. Most már ő mondja a terveket...

Ő sem tervezett velem olyan komolyan sokáig, azt sem gondolta volna, hogy majd eddig leszünk együtt vagy hogy együtt lakunk majd, igaz én akartam jobban. Ez mondjuk bánt. Ő semmit nem tett érte. Ezért mondtam én neki olyat, ha nem látom hogy teszel most már valamit, én elmegyek. Ne raboljuk egymás idejét, ha nem tervezünk egymással semmi komolyat.

Felfogás kérdése, nem kor. Van aki 21 évesen komolyan gondolkodik, már igaz ritka de családot alapít. Van aki meg 30 évesen is jól érzi magát, egy ingázó kapcsolatban.

Az a szomorú, hogy elvileg szeret, de magát jobban szereti...