Szerelem vs szexualitás. Avagy kinek kell engednie?

Üdv!

21/F vagyok. Valszeg életemben először állok közel ahhoz,hogy beleszeressek egy lányba. Egy imádnivaló tündérről van szó,beszarok minden alkalommal a röhögéstől,olyan szinten retardált dolgokat hordd össze,amiről azt hittem,ilyet csak én tudok:) E mellett nagyon érzékeny,megértő,figyelmes,nem egy hisztiző hülye p*csa alkat. Komolyan imádom. Amikor a barátnőm lett,még szűz volt,de ez engem nem zavart,hogy tapasztalatlan,sőt,engem ez még izgatott is,hogy én leszek az a srác,aki majd bevezeti a dolgokba. Abszolút nem voltam soha türelmetlen és mindig mindent megbeszélhetett velem. Viszont van valami...

A szexben elég merev,én pedig nyilván fiú vagyok,vannak igényeim. Ráadásul még fiú létemre is fokozottan be tudok indulni,és hát bevallom van 1-2 perverzióm is^. Számomra ezek nélkül a szex nem jár teljes kielégülés-érzettel,de a barátnőm pl. közölte még a kapcsolat legelején (valahogy oda vetődött a szó),hogy ő sosem nyelné le egy fiúnak, mert az szerinte undorító. Aznap este 2 órát járkáltam fel alá otthon,mert komolyan elgondolkoztam van-e értelme tovább folytatnom. Ez pitiáner kis dolognak tűnik egy lány szemében,de úgy vettem észre,ha egy srác nincs kielégitve szexuális téren,az idővel szinte mind félrekacsint,félrelép. A tapasztalatom erről győzött meg.

Hogyan mondhatom meg a barátnőmnek,vagy hogyan győzhetem meg,hogy a szexnek ez is része lehet és nekem fontos? Vagy nekem kéne lemondanom a vágyaimról?