Szakítás 15 évnyi kapcsolat után? Most hogyan tovább?

Sziasztok!

17 éves voltam, amikor összejöttünk a barátommal, ő velem egyidős volt. 13 éve vagyunk együtt, azalatt mindketten elvégeztük az egyetemet, lett állásunk, össze is költöztünk, szóval minden ment, ahogy kell, értitek... csakhogy én szeretnék egyszer majd családot, gyerekeket, esküvőt, ő meg nem. Ezen egyre többször veszekedtünk.

Amikor 17 évesen összejöttünk, természetesen volt róla szó, és ő akkor is azt mondta, hogy nem akar majd családot, de hát 17 évesen melyik kamaszfiú akar?? Illetve nem mondott konkrétan nemet, csak azt, hogy még nem tudja, talán majd egyszer szeretne, de nem biztos benne... Azt hittem, ez úgyis változik majd idővel, elvégre akkor még én se éreztem különösebb késztetést arra, hogy egyszer anyuka vagy feleség legyek.

De aztán csak teltek az évek... kicsit háttérbe is került ez a dolog, mert mindig volt valami, ami sokkal aktuálisabb volt, mint a családalapítás vagy a házasság, először ugye az egyetem, aztán amikor lediplomáztunk, jött az álláskeresési mizéria, majd az összeköltözés... stb. Mindig volt valami. Szóval nem is nagyon beszéltünk róla, mert mindig voltak sokkal közelebbi és sokkal aktuálisabb célok vagy problémák, amiket el akartunk érni vagy meg akartunk oldani együtt. Én pedig titkon végig bíztam benne, hogy előbb-utóbb úgyis megváltozik a véleménye a gyerekvállalással kapcsolatban, ahogy közeledünk a 30-hoz. Abban reménykedtem, majd csak rájön, hogy mégis szeretne családot.

Aztán ahogy közeledtünk ténylegesen is a 30 éves korhoz, ő ugyanúgy elvolt így, nem hozta fel soha sem az eljegyzést, sem az esküvőt, se semmit... körülöttünk sorra házasodtak a volt szaktársak, a barátaink, munkatársaink, mi meg még mindig egy helyben toporogtunk. Akkor már nem bírtam tovább és felhoztam neki a témát én magam, de még mindig azt mondogatta, hogy hááát, nem tudja, talán majd egyszer akar családot, de egyelőre nem. Én egyre gyakrabban mondogattam neki, egyre kétségbeesettebben, mert elmúltam már 30 éves is, elkezdett ketyegni az a bizonyos biológiai óra, és még mindig nem került szóba köztünk semmi konkrétum, csak a "majd egyszer", a "talán" meg a "lehet", én viszont konkrét választ szerettem volna, mert egyre jobban vágytam volna gyerekre és családra. Persze idővel állandó konfliktusaink lettek és egyre többször veszekedtünk emiatt.

Odáig jutottunk, hogy végül azt mondta nekem 15 év után, hogy akkor inkább legyen vége, menjek és találjak valakit, aki meg tudja nekem adni, amit szeretnék, mert ő nem képes rá. Neki nem kell se gyerek, se házasság, de ha nekem igen, akkor nem tart vissza attól, hogy boldog legyek valaki mással, aki megadhatja nekem minden vágyamat: a családot. Mert ő nem fogja!

15 évet pazarolt el az életemből!! Itt állok közel 33 évesen és most kezdjem újra?! Kivel?? Amikor már minden normális ismerősünknek családja van, minden rendes férfi ismerősöm foglalt már! 33 éves vagyok és most álljak neki párt keresni és komolyan azt gondolta, hogy ezzel mindent megold?? Hogy kezdhetem elölről az egészet?!

Most mit csináljak?! Ő is sírt, amikor szakított velem, de azt mondta, ez a döntése végleges, el kell engem engednie, hogy boldog lehessek, mert mellette nem lennék az, és szeret engem annyira, hogy a legjobbat akarja nekem!

Mi legyen? Van még értelme erőlködnöm? Pedálozzak ezért a kapcsolatért vagy hagyjak veszni 15 évet?

Úgy érzem, ez patthelyzet. Ha vele maradok, le kell mondanom a gyerekről és a családról, amit ha meg is teszek, örök tüske maradna bennem és sose tudnám túltenni magam rajta, hogy miatta nem lehettem édesanya.

Ha viszont ő enged és kelletlenül mégis beleegyezik a gyerekvállalásba, az se lesz jó, mert neki ez lesz az örök sérelme, hogy belekényszerítettem ebbe, holott ő soha nem is akart gyereket... nem lenne jó vége.

Azt sem akarom, hogy az legyen a vége, hogy engedek neki és nem vállalunk gyereket, aztán ő 40 évesen jön rá, hogy de neki mégis kéne, amikor már nem tudok szülni, mert kiöregedtem belőle és elhagy emiatt másért, akivel családot alapíthat! Az lenne a legnagyobb kitolás velem!

De közben még szeretem és 15 évem ment rá erre a kapcsolatra, nem akarom ilyen egyszerűen elengedni!

Mit tanácsoltok? Mit tegyek?! kétségbe vagyok esve! :(((

33/N