Szerintetek ez állhat a kommunikációs problémája hátterében?

Ilyenkor általában az áll a háttérben, hogy az illető attól tart, ha őszintén beszél az érzéseiről, akkor elutasítják. A párom ilyen volt, de szerencsére mire mi összejöttünk, már nagyon sokat változott (pszichoterápia hatására).

És hiába tapasztalta meg eddig százszor is akár, hogy mindent meg tudunk beszélni, meg tudunk oldani, hogy kimondottan hasznos, ha kimondja, amit gondol és érez, sokszor még mindig nehezére esik, sokszor fél attól, hogy megharagszom, megsértődöm, stb. Beszélt erről is. És azt is mondta, hogy tudja, hogy ez nem NEKEM szól, mert én még soha nem haragudtam meg rá, amiért őszinte volt, hanem a múltjából, a régi rossz tapasztalataiból ered, és nagyon sok időbe telik megszokni, hogy másképp is lehet, átalakítani a rögzült viselkedésmintákat.

Nekem ilyen volt az exem, de abszolút semmi nem használt, úgyhogy végül otthagytam. Hitegetett, hogy legyek türelmes, majd mondja, de nem mondta; ha kérdezte, akkor az zavarta állítólag, hogy "erőszakos" voltam - de nyilván az ember egy idő után besokall, hogy sehogy sincs eredmény és fontos dolgokban nem lehet szóra bírni, vagy ha kérdezek, akkor hallgat és az a válasz. Belefáradtam. ráadásul rengeteg tüske maradt bennem emiatt, a franc akart tovább kínlódni.

Ma már tudom, hogy ő szándékosan nem beszélt magáról sokat, mert semmi sem úgy volt a múltjában, mint ahogy azt a keveset előadta.

Hosszú távon gond. Már ha nem képes ezen változtatni.

Sajnos én is ebben a cipőben voltam a volt barátnőmmel.

Hiába voltam türelmes és kitartó, semmire sem jutottam. Aljas és undorító módon szakított, de előtte még húzta az időt és az agyamat. Hibáztunk mind a ketten.

Ha nem változtat rajta, soha a büdös életben nem lesz normális kapcsolata. Vagy későn fog ráébredni.