Szerintetek mindent meg lehet bocsátani, mindent ki bír egy házasság, kapcsolat?

Megbocsáthatatlan: verés (szándékosan, felinduulásból, akárhogy)

tartós (pár hónaptól) házasságon kívüli párkapcsolat - azaz szerető és/vagy

párhuzamos szeretők (itt már elég, ha csak 2 különböző nővel van vagy férfival van a másik)

gyereket csinál másnak vagy más neki - ha meg még el is veteti vagy a szeretőjét a gyerek elvetetésére kényszeríti, akkor soha többet ne is lássam.

Vannak fokozatok. A jóban-rosszban, meg a keresztény hozzáállás, azért nem azt jelenti, hogy azt aki nem tisztel, aki becsap, megaláz vagy fizikai, érzelmi formában "ver", hogy azt el kelljen tűrni. Erre semelyik vallás nem biztat. Sőt a kereszténységben vagyis épp a Bibliában szzerepel a "szemet szemért-fogat fogért" is, meg hogy disznók elé a gyöngyöt...és lehetne sok mindent kiragadni, akárhogy értelmezni.

Isten például nem egy gonosz lény a vallás tanítása szerint, azaz miért akarna valakit pofonnal, veréssel, megcsalással kínozni? Mert, aki ezeket eltűri és hagyja, az valójában azzal magyarázza, hogy ez Isten akarata? vagy hogy ő erre rászolgált? Dehogy. A problémát meg kell oldani, a feladat ilyenkor az, hogy ami egyszer előfordulhatott és fájt, az másodjára ne fordulhaasson elő. A megoldáshoz, azonban nem elég az egyik fél, így ha a másik felünkkel nem jutunk dűlőre, akkor a kapcsolatot fel kell adni, de minimum teljesen más alapokra helyezni. A más alapok pl. külön szoba, külön bankszámla, mindenki csináljon amit akar, de marad egy-két közös szabály, mert mondjuk muszáj egy ingatlanban maradni, amíg nincs másik.

De mindig kérdés, hogy miért is nem adjuk meg egymásnak a boldogság lehetőségét? Talán csak azért, mert görcsösen ragaszkodunk valamihez, amit ismerünk legalább, akármilyen kakás is, ahelyett, hogy felvállava, hogy nekünk nem erre van szükségünk, kitaláljuk, hogy mégis mire és elinduljunk azt megvalósítani.

Nehéz döntéseket hozni, de egy életünk van és azt MOST éljük. A múlt az elmúlt, hiába sok szép közös emlék, nem ahhoz kell ragaszkodni, mert az úgyis az agyunkban marad, amíg az Alzheimer el nem ér stb., a jövőt meg senki nem ismeri, így nem kell oda se belemagyarázni semmit, hogy mi lesz, ha..? akinek kell még egy pofon, verés, megcsalás az ne akarja megoldani és maradjon, ezért azonban a Jóisten biztos nem fogja megdicsérni. (mint ahogy nem is büntet ezzel senkit)

Nem lehet és nem szabad mindent megbocsátani! Az nem a mi feladatunk..majd Isten megteszi.

Én nem tolerálnám a megcsalást, az alkoholizmust, drogozást, bűncselekményeket, fizikai vagy lelki erőszakot/terrort/elnyomást.