Szerintetek ha valaki igazán szereti a párját akkor nem habozik őt feleségül kérni? Ti hogy gondoljátok, van ebben valami igazság, mi ezzel kapcsolatban egyéni vagy környezetetekben levő tapasztalat. Köszönöm ha válaszoltok. (26/lány)

Szia, igen rákérdeztem egyszer, hisz ennyi idő után kicsit furcsálltam a dolgot, akkor bizonytalannak tűnt és a válasza is, és hát mit ne mondjak, rosszul esett mert én szeretem, nem is értettem hogy miért "akad" ki ezen, nem az első randi után voltunk. De mivel szeretem nem akarok neki rosszat, csak hát ez meg nekem rossz így, mert nem érzem azt hogy haladok valamifelé, ami nekem és sok más velem egykorú nőnek a vágya, hogy egyszer boldog házasság, meg gyereke....

Igen az anyagi dolgokra sok mindent lehet vetíteni, nálunk se áll épp úgy a helyzet ebben a nehéz világban, hogy van feleslegbe 0,5-1 millió ft az esküvőre, de nem is ez lenne a lényeg, számomra sokkal sokkal fontosabb lenne, hogy érezzem rajta ezt a szándékot, ha valamelyest kimutatná a kötődését, gondolom érted? Egy papír nem változtat sokat, ezt tudom, és egyetértek, de mindenképp jólesne ha legalább beszélne róla, megmondom őszintén, én így most nagyon is egy kihasznált házvezetőnőnek érzem magam, félreértés ne történjen, mindent szívesen, és szívből-lélekből teszek érte, talán ez is a baj, csak fáj, hogy lehet mindezt valaki más értékelné is.