Lányok! Mit csinálnátok, ha teherbe esnétek akaratotok ellenére?

Megerőszakolva vagy becsúszna a purgyé?

Nem mindegy ugyanis..

Nem pontositod a körülményeket. Van-e rá alap, hogy felnevelni. Komoly párkapcsolatból lett-e ez, vagy csak kalandokból?

Én 3 éve vagyok párkapcsolatban, ha akaratom ellenére teherbeesnék, vállalnám, alap is megvan, partner is megvan.

A helyzettől függ.

72 órán belül még meg lehet akadályozni a terhességet utólag. Ha erőszak történt volna vagy nagyon friss a kapcsolat, vagy nem állnánk úgy meglévő kapcsolatban, hogy meg tudjunk élni hármasban, élnék ezzel a hormontablettával.

Ha viszont stabil párkapcsolatban is élnék és a megélhetésünk is biztosított, akkor megtartanám, ha becsúszna. Nyilván a párommal egyeztetve, de nem hiszem, hogy egy stabil párkapcsolat esetén a párom nagyon hadakozna. Olyannal nem is lennék együtt, akinél szóba sem jöhet a gyerek.

Őszintén szólva erőszakot leszámítva igen nehéz elképzelnem, hogyan is eshetnék teherbe "akaratom ellenére". Erőszakból persze, egyből rohannék orvoshoz, tabletta vagy abortusz vagy akármi, de egyébként ha kölcsönös beleegyezéssel szexeltem valakivel úgy, hogy nem védekeztem megfelelően, akkor az a baba nem akaratom ellenére jött össze.

Sokáig szedtem tablettát, előtte gumival védekeztem. Mostanság egyik sincs, megszakításosan szeretkezünk a párommal, nyilván ennek is elég kicsi a valószínűsége, hogy valami "baj" legyen, de azért nagyobb, mint bármilyen más, orvosilag is igazolt védekezési módszer esetén. Ugyan tervezni nem tervezünk gyereket, házasok sem vagyunk, de azért alapvetően nem tartanánk olyan egetverően nagy tragédiának, ha becsusszanna a baba végül, ezért védekezünk így.

És akárki, aki így védekezik, szerintem hasonlóan gondolkodik, mert aki igazán nagyon nem akarja azt a gyereket, annak nem fáj gumit húzni/bogyót szedni/spirált, spermicidet, inyekciót, akármi más módszert alkalmazni, hogy ezt megelőzze.