A temérdek párkapcsolati alázás, átverés után hetek öta az öngyilkosságon jár az eszem. Veletek is volt ilyesmi?

Ha temérdek alázás átverés ért, ahogy írod ott már benned is van hiba bőven....

("ha valakit 4-edszer harap meg a kutya, ott már nem a kutya a hibás").

Visszatérve a kérdésedre utoljára tinikoromban volt ilyen, mikor senkinek nem kellettem, de nem vettem észre hogy én árasztok magamból rossz energiákat. Akkor kapcsoltam, mikor már a buszon is elhúzódtak mellőlem az emberek. Akkor rájöttem, hogy változtatnom kell.

Egyáltalán nem kioktatni szeretnélek,de hidd el nekem,nem éri meg megtenni senkiért sem.Voltam olyan helyzetben,nagyon sokszor amikor én is ezen gondolkoztam és hogy mit hogyan tegyek.

Csak nálam még párkapcsolat sem jött össze soha a mai napig sem,de tényleg semmi az égvilágon.Apám alkoholista részeg 20 éve legalább,kisebb korunkban volt hogy megütött minket is,Anyut is,félelemben tartott.Barátaim sosem voltak igaziak,csak néhány álszent,aki azt mondta,aztán mikor nem kellett nekik a segítségem,le is léptek és nem érdekeltem őket többé.

A suliban mindenki szerint én voltam a nyomorék,meg a kocka stb.,mindennap ezt hallgattam,plusz egész nap szórakoztak velem középiskolában.

Itthon apám csinálta a balhékat,sőt a mai napig ez van sajnos(csak már pár éve erősebb és nagyobb vagyok nála nagyjából,így nem bánt senkit már).

Szóval senki nem törődött velem,saját magamnak kellett mindent kitalálnom,sőt a mai napig így van nagyjából.

Aztán ez így folytatódott sokáig,egészen 3-4 évvel ezelőttig kb.,aztán jelentkeztem az egyetemre,felvettek,és onnantól megváltozott bennem minden ilyen érzés.Hidd el,akkoriban nap mint nap ezeken gondolkoztam én is,mint amin te most.

De nem éri meg,mert akik ismernek és szeretnek,főleg a családod,ha másért nem,értük kell harcolnod és bíznod. Én konkrétan erre tettem fel az életem akkor,amikor eldöntöttem,hogy változtatok.És én tartom a szavam,mai napig itt vagyok,és azért küzdök,hogy a családomnak minél jobb legyen.Ezt tettem ki életcélnak,és ez is a mai napig.

Ja a másik,hogy senkiért nem éri meg megtenni,gondolj bele,aki miatt ezt tennéd,valószínűleg nem is érdekli már,hogy mi van veled,stb.

És azzal tulajdonképpen csak neki tennél jót,és persze eggyel kevesebb ember lenne,ami nem túl jó ráadásul.

A másik kérdésre még visszatérve,a nők még csak esélyt sem adtak soha életemben,egy randiig nem tudtam soha eljutni.És tőlük is egész életemben ez jött: visszautasítás,kinevetés,megalázás...

Elnézést a hosszú válaszért,de hátha sikerült valamit segítenem a saját sztorimmal.

Nekem nem párkapcsolattal van gondom ugyan, hanem a saját családommal. Én mondjuk a sok képmutatás, hazugság, álszentség, és színjáték közepette ugyan gondoltam rá, hogy milyen lenne megölni magam, de igazából ebben anyám a kompetens személy, úgyhogy az némiképp kijózanított. Mondjuk nem tudom, talán ha felajánlanám neki, hogy együtt csináljuk akkor lehet ő sem dobálózna ezzel a dologgal... hmmmm.

Mindenesetre, sajnálom hogy így alakult az életed. Egy kis fájdalomcsillapítónak zenét tudok felajánlani:

https://www.youtube.com/watch?v=Lkedfkv5G4Y

https://www.youtube.com/watch?v=sUeAn1uaOFk

https://www.youtube.com/watch?v=KI5xL_hau-Y

https://www.youtube.com/watch?v=CUF-7b8CcgE

Ez pedig a kedvenc szakítós dalom, ha egyszer bekövetkezik, akkor ezt fogom napokig énekelni:

https://www.youtube.com/watch?v=AopIr7T-Zq4