Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért változnak meg az egyszerű kedves lányok ha kihúzzák őket a szegénységből? Miért fordulnak az ellen aki segített nekik?
5 évig voltam együtt a barátnőmmel. Ő egy kis szabolcsi faluból jött, én fővárosi vagyok.
Randizgattunk, sokat jártam hozzá, később hozzám költözött mert itt jobbak a lehetőségek (1 év után). Nekem lakásom volt, autóm, stb. A családi cégünknél dolgozom, célirányosan tanítattak a szüleim hogy átvehessem majd a céget (munka mellett jártam egyetemre, 2 idegen nyelven beszélek folyékonyan). Magyarul értek ahhoz amivel foglalkozom. Barátnőm otthon egy piaci standon dolgozott.
Mivel jót akartam neki, ezért kitaláltam 3 év után hogy ideje lenne segíteni neki, hogy feljebb tudjon jutni az életben. Nagyon boldogok voltunk, semmi féltékenykedés vagy hasonló nem volt. Csak nem akarta hogy én pénzeljem, meg én se szerettem a szituációt. Szüleim egyetértésével (ők is nagyon szerették) beirattam a saját pénzemen egy több százezres tanfolyamra, hogy nálunk tudjon dolgozni, plusz az egyik legjobb angol kezdő majd két haladó nyelvtanfolyamra (nem beszélt két szót sem).
El is helyezkedett nálunk, megtanult mindent. Mivel esküvőről volt szó (volt eljegyzés is) már családtagként kezelte mindenki. Arról volt szó hogy együtt visszük tovább a céget mint család, jönnek a gyerekek, stb.
Aztán beütött az 5. évben a baj! Számomra villámcsapásként kiderült hogy szerelmes valakibe (barátaim leplezték le, sajnos sokáig nem merték nekem elmondani) amikor szembesítettem akkor pedig fogta magát és lelépett (még megbeszélni se akarta hogy mi a baja). Később több ügyfelünket is elcsábította az új közös cégükbe mindenféle pletykákra hivatkozva amiket már régóta terjesztett.
Súlyos pénzeket húzott ki a zsebünkből, plusz időközben eladtam a lakásomat hogy vele együtt egy nagyobba költözzünk ahol van két gyerekszoba.
Ezzel beszélt rá, hogy vegyek fel egy nagyobb hitelt, anyagilag nem is volt nagy gond akkor belőle (plusz felesben fizettük). Így hogy sok pénzt elvitt a cégünktől és magamra maradtam a 4 szobás lakásban, épphogy tudom fizetni. Az autómat most kell visszaadnom, nem tudom fizetni (pedig keményen megdolgoztam érte, hogy ilyen modellel járhassak és a munkám miatt is szükség volt rá az ügyfelek előtt - nem járhatok Suzukival ha a legszegényebb kliensünk is Audi A4-el jár). A lakástól akarok megszabadulni valahogy, de pang a piac és senki nem érdeklődik, addig is valahogy havi plusz pénzhez kell jutnom. Ha eladtam akkor egyenesben leszek (bár milliókat bukok rajta).
Utólag visszagondolva már a 2. év végén kezdett megváltozni. Csak a szerelem miatt nem vettem észre. Egyre jobban elborította az agyát a pénz, amire régen azt mondta hogy drága és felesleges, az később már alap elvárás lett. A lakásra is nem véletlenül beszélt rá.
Igazából mindent megadtam neki, nem értem miért csinálta ezt az egészet. Anyu utólag azt mondja, hogy aki más társadalmi rétegből jön, attól lehetett erre számítani. "Kutyából nem lesz szalonna". A piacozós álomkarrierből kiindulva már én sem csodálkozom hogy ide jutottunk. Én voltam a hülye aki annyira szerelmes volt hogy felhúzta mindenáron az arra nem felkészült, nem méltó nőt.
Olvastam hasonló sztorit többet is itt, tényleg törvényszerű az ilyesmi? Miért csinálják ezt? A mi "köreinkben" soha, de soha nem volt téma a pénz, vagy a becsület lecserélése pénzre. Soha nem voltak előítéleteim, de már kezdem úgy gondolni hogy "hasonló a hasonlóval".
Magamra vethetek az egész miatt, szüleim meg is mondták hogy másszak ki magam abból amibe belekeveredtem és őket is bajba sodortam miatta.
Szerintem nem törvényszerű amit mondasz. Vannak könnyfakasztó szerelmes sztorik a társadalmi helyzettől függetlenül. Sajnos te így kifogtad, de legalább tanulss belőle. A hölgyemény meg megkapja a párját az életben, előbb utóbb megtanulja a leckét. Fel a fejjel, kimászol ebből is :)
18L
Istenem,m hogy milyen számító libák vannak. Sajnálom haver, az írásod alapján értelmes, céltudatos embernek tűnsz. Azért a szüleidtől nem szép, ez az én megmondtam habitus, bár az igaz, hogy őket is megkárosította ez a némber, ennek nyilván nem örülnek.
Nem tudom, hogy lehet kivédeni az ilyet. Írod, hogy a 2. év végére elkezdett változni, de ki szakít azért, mert a párja megszokta a jót?
Az első válaszoló szerintem kicsit félreértette a dolgot (vagy én), de a kérdező a nagyobb lakásra vett fel hitelt, amiben most ő lakik, nem az van, hogy a csaj befészkelte magát oda, a pasi meg fizeti neki. Szerintem ez racionális döntés volt, ha abból indulunk ki, hogy szerették egymást és családot akartak alapítani.
Úgy gondolta, hogy nem tartozik neked semmivel.
Ameddig a szerelme tartott irántad, addig örült a segítségednek. De amikor elmúlt a szerelem, akkor már úgy érezte nem tartozik semmivel.
Az az 5 év is nagyon sok volt. Szerinted a szerelem örökké tart? Nem, ha találsz egy jó nőt, aki szerelmes beléd, érdemes minél hamarabb megállapodni, ha te is akarod.
Csak azért mondom, mert nem minden eset olyan, mint a tiéd. Én is két diplomás vagyok, bankban dolgozom, nagyon jól keresek, nagyvárosi vagyok. És egy szegény, falusi óvónőt vettem feleségül. Aki nagyon csinos és nagyon anyának, feleségnek való. És most már ő is gazdag velem együtt, mégsem változott meg alapjaiban. Ugyanolyan kedves, törődő, gondoskodó mint régen volt.
Csak én nem húztam 5+ évig a dolgot. Találkoztunk és 1,5 évvel később el is vettem feleségül és nagyon hamar megjött az első gyerek. Komolyan, ha csak egy dolgot kellene kiemelnem hogy mit baltáztál el, akkor az lenne, hogy 5 évig vártál. De hogy mire vagy minek?
36/F, 25 éves feleséggel, eddig 2 gyerekkel
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!