Merre tovább, ha egyedül érzem magam a kapcsolatomban?

1,5 éve járok a barátommal, szeptember elején "hozzám költözött". Ez abból áll, hogy az összes egyetemi szünetben és a vizsgaidőszakban is hazajár a szüleihez hetekre, hónapokra.

Becsapva érzem magam, azt hittem, hogy egy párként valóban együtt fogunk élni.

Mikor együtt vagyunk úgy érzem nem tudnék nélküle élni, de most hogy nem láttam mióta, nem érzek semmit. Azaz de, magányt. Egyedül érzem magam, nincs semmihez kedvem. Úgy érzem, hogy nem érdeklem, nem törődik velem.

Tegnap megírtam neki, hogy bizonytalannak érzem a kapcsolatunkat, úgy érzem, hogy a miénk nem igazi kapcsolat, olyan mintha egy koleszossal járnék, inkább mondja meg, ha nem akar velem élni, mert ez nekem szörnyű.

Érdemben semmilyen választ nem kaptam, csak nekem esett, hogy elege van belőlem, nem bírja elviselni már a problémázásomat. Nagyon rosszul esett, mert nem szoktam problémázni, annyira figyelek arra, hogy ne mondjam el neki a vele kapcsolatos gondjaimat, mert csak ezt vágja a fejemhez, aztán hónapok múlva változtat. De nekem ez kevés már. Nem akarok minden egyes akadálynál hónapokat várni, hogy vajon belátja-e, hogy neki is alakulnia kell a békés együttéléshez.

Ha együtt vagyunk, tíz körömmel kapaszkodunk egymásba, így, hogy régóta külön vagyunk, ő nem törődik velem, el van a maga kis világában, én meg egyre inkább azt érzem, hogy másra vágyok, próbálok érzelmileg minél jobban elhatárolódni.

Magányos vagyok "mellette", zavar, hogy nem keres, nem beszélget velem, nem hív, nem kér képet rólam.

Én pedig egyre erősebben kompenzálok, diétázok, szolid műkörmöt építtettem, tegnap meg szempillázónál jártam. Persze az egésznek semmi értelme, úgyse érdeklem, legalábbis ezt mutatja. Persze nála sose tudni, régebben,egy nagyon szigorú diétával leadtam jó pár kilót, mikor megkérdeztem, hogy miért nem dicsér meg, közölte, hogy azért, mert nem akarja, hogy abbahagyjam, fél, ha kapok valami pozitív visszajelzést, abbahagynám.

Most még ennyi sincs, egész nap mosolygós smilekat, szívecskéket küld, meg írogatja, hogy mennyire szeret és hiányzom neki. Nem értem, ha így lenne, akkor mellettem lenne, nem használna ki minden alkalmat, hogy távol maradjon tőlem.

Próbáltam tegnap beszélni vele arról, hogy mennyire megnehezíti az életem az alvászavarom, annyit mondott, hogy menjek el szakemberhez.

Nem érzem magam jól ebben a kapcsolatban, nem tudom elhinni, hogy valóban velem akar lenni, hiába mondja ezt, ha a cselekedeteivel mást közöl.

Nem tudom, hogy ezt hogy beszélhetném vele úgy, hogy megértse azt, hogy ez nekem komolyan égető probléma.

Nem érzem biztonságban egy ilyen kapcsolatban, ahol a partnerem nem mondja el nyíltan, hogy mit akar tőlem, például az együttélésben.